Lefoglalva, befizetve. Egy hét csak, több okból is, nem tudom, hogy mennyi szabadságom lesz, ez a legfőbb kérdés. Ha tavasszal marad elég, még mindig ott a lehetőség egy jó kis last minutre, vagy ha jól emlékszem, az Utazás kiállításon is lehet kedvezménnyel foglalni.
De a lényeg: 2014. szept. 15-24. (utazással együtt) Anna apartman, I.emelet 1-2.
2013. december 23., hétfő
2013. október 1., kedd
Kusadasi
Összefoglaló, vélemény az útról.
És csak arról a Törökországról, amit mi láttunk. Amennyit láttunk.
Az út hosszú volt, bár én azóta is mennék vissza, pláne, ha közelebb lenne. Bár tőlünk minden messze van, mert Miskolcról megyünk, É-Görögország Szegedről van közel, Spanyolország Győrből...
Nekünk ez az út kb. 32 óra volt. Szerbia kb. 7 óra, Bulgária 4 és fél, Törökország meg 9-10, a többi még itthon, most Pest felé mentünk, Szegeden a gyűjtőjáratok találkoznak. Hazafelé is. A szervezés a megszokott Grandos minőség, a sofőrök profik, a kinti idegenvezetők is nagyon kedvesek, Judit a Yoncaban is lakott.
A szállás: Yonca (Jondzsa - négylevelű lóherét jelent) nagyon klassz. A páratlan szobák néznek a tenger felé, mi a 3. emeleten a 403. 405. szobákban laktunk.
Kilátás:
Két főnek a négyszemélyes szobák tágasak, a fürdőszoba nagy, zuhanykabin van, nem zuhanyfüggöny. A törülközőt, ágyneműt hét közben is cserélik, szombaton érkeztünk, kedden volt csere, ha két hétig maradsz, akkor pénteken és még következő kedden van csere. Mikró, kétlapos villanyrezsó, fagyasztó nélküli kis hűtő van, tv is néhány magyar csatornával és ingyenes a wifi.
A településről: két részre osztanám, a belváros 6 km-re van kb. innen, mert ez egy üdülőtelep. Szállodák, apartmanok és a törökök saját hétvégi házai. A szállodák közül egy pont a Yoncaval szemben van (Ephesia) légvonalban, el is foglalja a szemközti partot, így csak kikerülve lehet strandolni, azért van messzebb a part a görögöknél megszokott 50-100 m távolsághoz képest. De a Captain Beach közelebb van, és jobb, mint a Long Beach. Yoncanak háttal lefelé a part felé a Captain jobbra van, a Long balra. Szintén balra kell menni a SOK nevű kisebb bolthoz, de ott csak lírát fogadnak el. Kb. 800 m, ott kezdődik a Long Beach is.
Ajándékok vásárlására helyben a bazár alkalmas. Kb. 1 km-re van a Yoncatól a KIPA nevű bevásárlóközpont, olyan, mint nálunk a nagy Tesco, gyorséttermekkel, hipermarkettel. A boltban elfogadják az Eurót, de lírában adnak vissza. (Nem saját tapasztalat, én végig lírával fizettem mindenhol.) Az éttermeket nem tudom, ott is biztos lehet Euróval is fizetni.
Ez a kérdés gyakran felmerül a fórumon: Euró vagy líra? Én vittem ki mind a kettőt, valamennyi lírát, nem tudtam felmérni, hogy mennyi kell, így eleinte soknak találtam és jó részét el is költöttem Adalandban, azzal fizettem a delfinúszásért és a fotókért is. Aztán kevés lett, váltottam a portán lírát, amit amúgy még a belvárosban is lehet, a bazárban láttunk két pénzváltó helyet is. Ott valamivel többet adnak érte, jelenleg, mikor mi voltunk, 1€ 2,5 TL volt a recepción, a pénzváltónál 2,58 TL. Mivel mikor én váltottam itthon, akkor 2,4-re jött ki, így még a Yonca váltása is kedvező volt. Miskolcon a nagy bevásárlóközpontokban lévő pénzváltónál érdemes érdeklődni, lehet, hogy rögtön nincs, de rendelnek másnapra. (Szinvapark, Tesco, Exclusive Change) Bankban nem lehet, mert nem konvertibilis valuta.
Miért volt jó nekem a líra? A bazárban (szerdai ruhapiac) több helyen az árusok 1 a 2-höz váltották. A dolmuson is egyszerűbb volt azzal fizetni, 2 €-ból nem biztos, hogy visszakapok, 5 lírából általában adtak vissza 50 kurust. (Ez két fő a belvárosba.) Euróval csak a fakultatív programokat fizettem Juditnál.
Az volt zavaró, hogy mióta bevezették az Eurót, azóta csak olyan országokban jártam, ahol az volt. Nagyjából gyorsan ráállt az agyam a váltásra, de most... sokszor kellett gondolkodni, hogy mi is van? Becsaptak, vagy jól jártam? Mert ugye amit láttunk, az két és félszerese volt annak, amit váltottam magamban. Például vettem két nagyon szép selyemsálat 50 líráért. Akkor ez most jó, vagy nagyon becsaptak? Aztán megnyugodtam, mert az 20 Euró, tavaly meg 10-ért vettem egy sálat Sartin. Itthon is néztem, 3000 Ft-nál kezdődtek az ilyen dolgok. És lehet, hogy eredeti bursai selyemsálat nem is kapok itthon ennyiért.. Legalább is ez van ráírva, nem az hogy Made in China, vagy PRC. Vagy vettem kerámia tányérokat 25-30 líráért, és csak utána gondoltam át, hogy ez 10-12 Euró, ennyit simán kiadok ilyesmiért Görögországban is.
Közlekedés: dolmus:
Nagyon egyszerű, ha meglátod valahol, leinted, megáll, akár 10 méterrel a buszmegálló előtt vagy után is. Megmondod hova mégy, hányan és odaadod a pénzt, kettőnknek 5 lírát adtam, hármunknak 10-et és kaptam vissza belőle. Reggel 7-től éjfélig járnak. A 6-os, 7-es jár a központba és vissza, annyi a különbség, hogy a 6. a központból a Long Beach-re megy, bekanyarodik a Bazár mellett, a Bazár végénél érdemes megállítani, ott van egyenesen le egy kis utca a Yoncahoz. A 7. megy tovább a KIPÁba, arról a főúton kell leszállni, vagy a Bazárnál, vagy előtte a lépcsőnél. Felszállni befelé a központba (centrum, ezt értik) ugyanígy, a 6-ossal mentünk leginkább, a kimentünk a Bazár mellé és ott intettük le, hogy ne kelljen átmenni az út túloldalára, azt is lehet, aluljárón biztonságos.és ott már a 7. is jön. De mindegyik nagyon gyakran jár. A KIPÁba vagy gyalog, de ott az út mellett lehet csak, vagy a 7., vagy az ingyenes, délután félóránként járó KIPA Extra feliratú busszal lehet kimenni. Piacnapokon érdemes felmenni a főúti megállóba, mert mi most a bazár mellet álltunk, és több 6-ost is elengedtünk, annyira tele volt, a karszalag alapján mondom, hogy a Ephesiásokkal. Ezt úgy lehetett volna megelőzni, hogy elsétálunk gyalog a SOK felé, túlmenve az Ephesián, hamarabb leinteni a buszt. De ez csak aznap volt, mikor ruhapiíc volt a belvárosban, amúgy mindig kényelmesen felfértünk a kis buszokra.
Piacok: Szerdán ruhapiac, pénteken zöldség.gyümölcs. Ezt meg lehet úgy is oldani, hogy pénteken van az Efesos kirándulás és hazafelé szólni az idegenvezetőnek, hogy tegyenek ki ott minket a központban. A piac a központ felé menve a második körforgalomnál van kb., az első körforgalom egyik házára nagy, piros alapon fehér betűkkel Pamukkale felirat van írva. A második körforgalom környékén kell megállítani a buszt és azon az oldalon van az utcákon a piac.
A KIPÁban vannak gyorséttermek, mi végül a mozgólépcső (mozgójárda) melletti mellett kötöttünk ki, nagyon finom a tavuk sis, a cöp sis, a balaban tavuk és a balaban köfte. Biztos a többi is, de ezeket ettük. Sorban: nagyobb darab csirkehús pálcikán sütve, kisebb darab húsok kis pálcikákon, paradicsomszószos csirke (tavuk) és paradicsomszószos húsgolyó. Mindegyik vastag, pita szerű, nagyon finom tésztára volt téve. Árakra nem pontosan emlékszem, talán a tavuk sis volt 9 TL, a drágábbak is csak 13 TL. Üdítőt ott nem vettünk, a hipermarketben megvettük előtte, arrébb meg megittuk. Odébb van nagyon finom fagyis, meg egyéb gyorséttermek, török is, de van egy Burger King. Az egyikben ettünk dönert, (itteni gyros) meg a 6. dolmus végállomásánál a Long Beachen is volt egy lakókocsi-kajázó, ott lehetett kérni kenyérben (ekmek), a belvárosban olyat vettünk, ami vékony tésztába van csomagolva, ezeket könnyű kiválasztani, mert vannak fotók a kajákról. Lehetett kérni elvitelre, (take away, pakett) otthon meg megettük.
Egyéb kaják: lahmacun: vékony tésztára kent darált hús, sajttal megszórva,megsütve, a kis bazárban ettünk olyat. Gözleme: sós palacsinta, több variációja is van, Sirincében túrószerű sajttal és zöld levelekkel, petrezselyemmel volt töltve. Nem étel az ayran, ami egy vízzel hígított natúr joghurt, enyhén sózva. Itthon is lehet kísérletezni az arányokkal. Nagy kedvencem még a (Yedigün) Mandalina, ez szénsavas mandarin üdítő. 1990-ben ittam még Isztambulban, azóta se láttam máshol hasonlót, mindenhol csak narancs van meg citrom.
És csak arról a Törökországról, amit mi láttunk. Amennyit láttunk.
Az út hosszú volt, bár én azóta is mennék vissza, pláne, ha közelebb lenne. Bár tőlünk minden messze van, mert Miskolcról megyünk, É-Görögország Szegedről van közel, Spanyolország Győrből...
Nekünk ez az út kb. 32 óra volt. Szerbia kb. 7 óra, Bulgária 4 és fél, Törökország meg 9-10, a többi még itthon, most Pest felé mentünk, Szegeden a gyűjtőjáratok találkoznak. Hazafelé is. A szervezés a megszokott Grandos minőség, a sofőrök profik, a kinti idegenvezetők is nagyon kedvesek, Judit a Yoncaban is lakott.
A szállás: Yonca (Jondzsa - négylevelű lóherét jelent) nagyon klassz. A páratlan szobák néznek a tenger felé, mi a 3. emeleten a 403. 405. szobákban laktunk.
Kilátás:
Két főnek a négyszemélyes szobák tágasak, a fürdőszoba nagy, zuhanykabin van, nem zuhanyfüggöny. A törülközőt, ágyneműt hét közben is cserélik, szombaton érkeztünk, kedden volt csere, ha két hétig maradsz, akkor pénteken és még következő kedden van csere. Mikró, kétlapos villanyrezsó, fagyasztó nélküli kis hűtő van, tv is néhány magyar csatornával és ingyenes a wifi.
A településről: két részre osztanám, a belváros 6 km-re van kb. innen, mert ez egy üdülőtelep. Szállodák, apartmanok és a törökök saját hétvégi házai. A szállodák közül egy pont a Yoncaval szemben van (Ephesia) légvonalban, el is foglalja a szemközti partot, így csak kikerülve lehet strandolni, azért van messzebb a part a görögöknél megszokott 50-100 m távolsághoz képest. De a Captain Beach közelebb van, és jobb, mint a Long Beach. Yoncanak háttal lefelé a part felé a Captain jobbra van, a Long balra. Szintén balra kell menni a SOK nevű kisebb bolthoz, de ott csak lírát fogadnak el. Kb. 800 m, ott kezdődik a Long Beach is.
Ajándékok vásárlására helyben a bazár alkalmas. Kb. 1 km-re van a Yoncatól a KIPA nevű bevásárlóközpont, olyan, mint nálunk a nagy Tesco, gyorséttermekkel, hipermarkettel. A boltban elfogadják az Eurót, de lírában adnak vissza. (Nem saját tapasztalat, én végig lírával fizettem mindenhol.) Az éttermeket nem tudom, ott is biztos lehet Euróval is fizetni.
Ez a kérdés gyakran felmerül a fórumon: Euró vagy líra? Én vittem ki mind a kettőt, valamennyi lírát, nem tudtam felmérni, hogy mennyi kell, így eleinte soknak találtam és jó részét el is költöttem Adalandban, azzal fizettem a delfinúszásért és a fotókért is. Aztán kevés lett, váltottam a portán lírát, amit amúgy még a belvárosban is lehet, a bazárban láttunk két pénzváltó helyet is. Ott valamivel többet adnak érte, jelenleg, mikor mi voltunk, 1€ 2,5 TL volt a recepción, a pénzváltónál 2,58 TL. Mivel mikor én váltottam itthon, akkor 2,4-re jött ki, így még a Yonca váltása is kedvező volt. Miskolcon a nagy bevásárlóközpontokban lévő pénzváltónál érdemes érdeklődni, lehet, hogy rögtön nincs, de rendelnek másnapra. (Szinvapark, Tesco, Exclusive Change) Bankban nem lehet, mert nem konvertibilis valuta.
Miért volt jó nekem a líra? A bazárban (szerdai ruhapiac) több helyen az árusok 1 a 2-höz váltották. A dolmuson is egyszerűbb volt azzal fizetni, 2 €-ból nem biztos, hogy visszakapok, 5 lírából általában adtak vissza 50 kurust. (Ez két fő a belvárosba.) Euróval csak a fakultatív programokat fizettem Juditnál.
Az volt zavaró, hogy mióta bevezették az Eurót, azóta csak olyan országokban jártam, ahol az volt. Nagyjából gyorsan ráállt az agyam a váltásra, de most... sokszor kellett gondolkodni, hogy mi is van? Becsaptak, vagy jól jártam? Mert ugye amit láttunk, az két és félszerese volt annak, amit váltottam magamban. Például vettem két nagyon szép selyemsálat 50 líráért. Akkor ez most jó, vagy nagyon becsaptak? Aztán megnyugodtam, mert az 20 Euró, tavaly meg 10-ért vettem egy sálat Sartin. Itthon is néztem, 3000 Ft-nál kezdődtek az ilyen dolgok. És lehet, hogy eredeti bursai selyemsálat nem is kapok itthon ennyiért.. Legalább is ez van ráírva, nem az hogy Made in China, vagy PRC. Vagy vettem kerámia tányérokat 25-30 líráért, és csak utána gondoltam át, hogy ez 10-12 Euró, ennyit simán kiadok ilyesmiért Görögországban is.
Közlekedés: dolmus:
Nagyon egyszerű, ha meglátod valahol, leinted, megáll, akár 10 méterrel a buszmegálló előtt vagy után is. Megmondod hova mégy, hányan és odaadod a pénzt, kettőnknek 5 lírát adtam, hármunknak 10-et és kaptam vissza belőle. Reggel 7-től éjfélig járnak. A 6-os, 7-es jár a központba és vissza, annyi a különbség, hogy a 6. a központból a Long Beach-re megy, bekanyarodik a Bazár mellett, a Bazár végénél érdemes megállítani, ott van egyenesen le egy kis utca a Yoncahoz. A 7. megy tovább a KIPÁba, arról a főúton kell leszállni, vagy a Bazárnál, vagy előtte a lépcsőnél. Felszállni befelé a központba (centrum, ezt értik) ugyanígy, a 6-ossal mentünk leginkább, a kimentünk a Bazár mellé és ott intettük le, hogy ne kelljen átmenni az út túloldalára, azt is lehet, aluljárón biztonságos.és ott már a 7. is jön. De mindegyik nagyon gyakran jár. A KIPÁba vagy gyalog, de ott az út mellett lehet csak, vagy a 7., vagy az ingyenes, délután félóránként járó KIPA Extra feliratú busszal lehet kimenni. Piacnapokon érdemes felmenni a főúti megállóba, mert mi most a bazár mellet álltunk, és több 6-ost is elengedtünk, annyira tele volt, a karszalag alapján mondom, hogy a Ephesiásokkal. Ezt úgy lehetett volna megelőzni, hogy elsétálunk gyalog a SOK felé, túlmenve az Ephesián, hamarabb leinteni a buszt. De ez csak aznap volt, mikor ruhapiíc volt a belvárosban, amúgy mindig kényelmesen felfértünk a kis buszokra.
Piacok: Szerdán ruhapiac, pénteken zöldség.gyümölcs. Ezt meg lehet úgy is oldani, hogy pénteken van az Efesos kirándulás és hazafelé szólni az idegenvezetőnek, hogy tegyenek ki ott minket a központban. A piac a központ felé menve a második körforgalomnál van kb., az első körforgalom egyik házára nagy, piros alapon fehér betűkkel Pamukkale felirat van írva. A második körforgalom környékén kell megállítani a buszt és azon az oldalon van az utcákon a piac.
A KIPÁban vannak gyorséttermek, mi végül a mozgólépcső (mozgójárda) melletti mellett kötöttünk ki, nagyon finom a tavuk sis, a cöp sis, a balaban tavuk és a balaban köfte. Biztos a többi is, de ezeket ettük. Sorban: nagyobb darab csirkehús pálcikán sütve, kisebb darab húsok kis pálcikákon, paradicsomszószos csirke (tavuk) és paradicsomszószos húsgolyó. Mindegyik vastag, pita szerű, nagyon finom tésztára volt téve. Árakra nem pontosan emlékszem, talán a tavuk sis volt 9 TL, a drágábbak is csak 13 TL. Üdítőt ott nem vettünk, a hipermarketben megvettük előtte, arrébb meg megittuk. Odébb van nagyon finom fagyis, meg egyéb gyorséttermek, török is, de van egy Burger King. Az egyikben ettünk dönert, (itteni gyros) meg a 6. dolmus végállomásánál a Long Beachen is volt egy lakókocsi-kajázó, ott lehetett kérni kenyérben (ekmek), a belvárosban olyat vettünk, ami vékony tésztába van csomagolva, ezeket könnyű kiválasztani, mert vannak fotók a kajákról. Lehetett kérni elvitelre, (take away, pakett) otthon meg megettük.
Egyéb kaják: lahmacun: vékony tésztára kent darált hús, sajttal megszórva,megsütve, a kis bazárban ettünk olyat. Gözleme: sós palacsinta, több variációja is van, Sirincében túrószerű sajttal és zöld levelekkel, petrezselyemmel volt töltve. Nem étel az ayran, ami egy vízzel hígított natúr joghurt, enyhén sózva. Itthon is lehet kísérletezni az arányokkal. Nagy kedvencem még a (Yedigün) Mandalina, ez szénsavas mandarin üdítő. 1990-ben ittam még Isztambulban, azóta se láttam máshol hasonlót, mindenhol csak narancs van meg citrom.
2013. szeptember 19., csütörtök
13. nap - Sirince
Sirince.
A török est után a második legjobb program.
A falu neve többször változott. 40, akkor még görög család alapította, ezért elnevezték Negyveneskének. Aztán persze népesedett a falu, és úgy gondolták, hogy nem akarnak ők oda idegeneket, turistákat, ezért átkeresztelték a falut Csúnyácskának. 1923- ig görögök lakták, akkor volt a Görögországban élő törökök cseréje a Törökországban élő görögökével. Mivel a törökök kevesebben voltak, maradtak üresen álló házak, azokból panziókat csináltak. 1926-ban ellátogatott oda Izmir polgármestere és azt mondta, hogy ez a falu egyáltalán nem csúnyácska és átkeresztelte Aranyoskára, törökül Sirince-re.
A falu valóban egy kis gyöngyszem, vigyáznak is rá, hogy egységes maradjon az arculata, nem lehet például kívülről a ház csak fehér, az ablakok pedig teljesen fából vannak, az ablakpárkány és az ablaktáblák is, mind sötétre pácolt és faragott. Autóval, busszal tilos bemenni, nem is férnének el a sokszor szűk és meredek utcákon.
Egy kis részét jártuk csak be. Először borkóstolóra mentünk. Török gyümölcsbort csak itt, ebben a faluban készítenek, innen származik mind, amit helyben és külföldön kapni lehet. Érdekes, hogy a pálinkát nem ismerik. Szőlőből is készül itt is bor, azzal kezdődött a kóstoló. Fehér és vörös, aztán jöttek a gyümölcsök: birsalma, őszibarack, sárgadinnye, gránátalma (cukor nélkül), szeder és két évig érlelt meggy. Talán ez volt a legfinomabb, majdnem olyan, mint a bonbon meggy, csak az édesebb. Utána kaptunk egy falat kenyeret, amit olivaolaj és gránátalma szirup keverékébe mártottak. Érdekes volt, de finom is. Ez után shoppingolás, macskázás. Egy kis cuki cirmost alig lehetett eltávolítani a bokámtól, mondta is a török idegenvezető, hogy vigyem haza. Ja igen, macska. Azzal indult a nap, szállunk fel a buszra, azt mondja Judit: Ági, a Bondzsi a buszban van! Pont jó helyen voltam, épp felszálltam, de még nem ültem le, mentem elkapni a cuki sziámit. Szerencsére a busz hátsó ülésére ugrott, utóbb gondoltam arra, milyen lett volna az ülés alól előbányászni. Levittem, aztán fel a Yonca lépcsőjén, erre startolt vissza.
De vissza a faluba. Kiscicát is odébb raktam, mehettünk tovább. Egy keresztény templom megmaradt falait néztük meg, az udvaron meg volt egy Mária szobor egy kút(?) közepén. Lehetett a vízbe dobni pénzt és kívánni, de cseles volt, mert a szobor mögött van egy mélyebb lyuk, abba kell beletalálni. Nekem sikerült, de nem tudtunk rájönni a technikára. Ez után egy igen meredek és néhol csúszós szakasz vezetett le a mecsethez, ide minden megkötés nélkül bemehettünk, nem kellett ezt-azt letakarni, együtt voltunk férfiak és nők, a cipőt persze le kellett venni. Utána értünk a falu főterére, ahol Pongó fogadott, hogy golden retriever létére miért Pongó, az rejtély. Gazdája a gözlemés étterem tulajdonosa. A gözleme egy sós palacsinta szerű étel, amit különböző dolgokkal lehet tölteni, mi túróhoz hasonlító sajttal töltöttet kaptunk, volt benne még petrezselyemzöld és valami spenóthoz hasonlító levél is. Finom volt. Ez után szabadprogram, séta, vásárlás. Felhívtam apát, lebeszéltük a kártyát, mondtam neki, hogy álnéven nyomulok, mert a fagyiárus csávó megkérdezte, hogy hívnak, én meg azt mondtam, hogy Elizabet. (Különben magyar nevem van, azzal úgyse megy sokra.)
Még valami Sirincéről: tavaly, mikor volt a világvége, illetve persze előtte, elterjedt, hogy ez egy olyan hely, ahol túl lehet élni a katasztrófát. Természetesen a helyiek nagyot arattak, gondolom az összes szoba totál be volt pótágyazva, így is kitették a falura a megtelt táblát. A poén az egészben az, azon túl persze, hogy a maja naptár nyilvánvalóan tévedett, hogy a végzetes nap előtti este rettentő nagy vihar csapott le a falura, dörgött, villámlott, rohant ki éjjel mindenki a házból, be voltak ijedve hogy nem hogy nem élik túl a világvégét, de ide egy nappal korábban jött. Aztán érdekes lett volna látni az arcukat, mikor lejöttek a faluból... világvége meg sehol!
Délután még egy kör a Kipába , fürdés tengerben.
A török est után a második legjobb program.
A falu neve többször változott. 40, akkor még görög család alapította, ezért elnevezték Negyveneskének. Aztán persze népesedett a falu, és úgy gondolták, hogy nem akarnak ők oda idegeneket, turistákat, ezért átkeresztelték a falut Csúnyácskának. 1923- ig görögök lakták, akkor volt a Görögországban élő törökök cseréje a Törökországban élő görögökével. Mivel a törökök kevesebben voltak, maradtak üresen álló házak, azokból panziókat csináltak. 1926-ban ellátogatott oda Izmir polgármestere és azt mondta, hogy ez a falu egyáltalán nem csúnyácska és átkeresztelte Aranyoskára, törökül Sirince-re.
A falu valóban egy kis gyöngyszem, vigyáznak is rá, hogy egységes maradjon az arculata, nem lehet például kívülről a ház csak fehér, az ablakok pedig teljesen fából vannak, az ablakpárkány és az ablaktáblák is, mind sötétre pácolt és faragott. Autóval, busszal tilos bemenni, nem is férnének el a sokszor szűk és meredek utcákon.
Egy kis részét jártuk csak be. Először borkóstolóra mentünk. Török gyümölcsbort csak itt, ebben a faluban készítenek, innen származik mind, amit helyben és külföldön kapni lehet. Érdekes, hogy a pálinkát nem ismerik. Szőlőből is készül itt is bor, azzal kezdődött a kóstoló. Fehér és vörös, aztán jöttek a gyümölcsök: birsalma, őszibarack, sárgadinnye, gránátalma (cukor nélkül), szeder és két évig érlelt meggy. Talán ez volt a legfinomabb, majdnem olyan, mint a bonbon meggy, csak az édesebb. Utána kaptunk egy falat kenyeret, amit olivaolaj és gránátalma szirup keverékébe mártottak. Érdekes volt, de finom is. Ez után shoppingolás, macskázás. Egy kis cuki cirmost alig lehetett eltávolítani a bokámtól, mondta is a török idegenvezető, hogy vigyem haza. Ja igen, macska. Azzal indult a nap, szállunk fel a buszra, azt mondja Judit: Ági, a Bondzsi a buszban van! Pont jó helyen voltam, épp felszálltam, de még nem ültem le, mentem elkapni a cuki sziámit. Szerencsére a busz hátsó ülésére ugrott, utóbb gondoltam arra, milyen lett volna az ülés alól előbányászni. Levittem, aztán fel a Yonca lépcsőjén, erre startolt vissza.
De vissza a faluba. Kiscicát is odébb raktam, mehettünk tovább. Egy keresztény templom megmaradt falait néztük meg, az udvaron meg volt egy Mária szobor egy kút(?) közepén. Lehetett a vízbe dobni pénzt és kívánni, de cseles volt, mert a szobor mögött van egy mélyebb lyuk, abba kell beletalálni. Nekem sikerült, de nem tudtunk rájönni a technikára. Ez után egy igen meredek és néhol csúszós szakasz vezetett le a mecsethez, ide minden megkötés nélkül bemehettünk, nem kellett ezt-azt letakarni, együtt voltunk férfiak és nők, a cipőt persze le kellett venni. Utána értünk a falu főterére, ahol Pongó fogadott, hogy golden retriever létére miért Pongó, az rejtély. Gazdája a gözlemés étterem tulajdonosa. A gözleme egy sós palacsinta szerű étel, amit különböző dolgokkal lehet tölteni, mi túróhoz hasonlító sajttal töltöttet kaptunk, volt benne még petrezselyemzöld és valami spenóthoz hasonlító levél is. Finom volt. Ez után szabadprogram, séta, vásárlás. Felhívtam apát, lebeszéltük a kártyát, mondtam neki, hogy álnéven nyomulok, mert a fagyiárus csávó megkérdezte, hogy hívnak, én meg azt mondtam, hogy Elizabet. (Különben magyar nevem van, azzal úgyse megy sokra.)
Még valami Sirincéről: tavaly, mikor volt a világvége, illetve persze előtte, elterjedt, hogy ez egy olyan hely, ahol túl lehet élni a katasztrófát. Természetesen a helyiek nagyot arattak, gondolom az összes szoba totál be volt pótágyazva, így is kitették a falura a megtelt táblát. A poén az egészben az, azon túl persze, hogy a maja naptár nyilvánvalóan tévedett, hogy a végzetes nap előtti este rettentő nagy vihar csapott le a falura, dörgött, villámlott, rohant ki éjjel mindenki a házból, be voltak ijedve hogy nem hogy nem élik túl a világvégét, de ide egy nappal korábban jött. Aztán érdekes lett volna látni az arcukat, mikor lejöttek a faluból... világvége meg sehol!
Délután még egy kör a Kipába , fürdés tengerben.
2013. szeptember 18., szerda
12. nap
Délelőtt ruhapiac. Na, az valami kegyetlen. Judit mondta, hogy nagy területen fekszik, de azt nem hogy többen vannak, mint Efesosban. A választék meg szinte ugyanaz, mint az itteni bazárban. Azt hittem, változatosabb lesz a kínálat. Elmentünk az egyik utcán valameddig aztán visszafordultunk és elegünk is lett. Hatalmas mennyiségű áru (főleg férfi póló, na jó, van minden, ne legyek igazságtalan), hatalmas tömeg a szűk utcákon. Láttuk, ennyi elég volt. Aztán este anyának a bazárban vettünk blúzt... Oké, még egyszer bocs mindenkitől, nagy választék volt sok mindenből, de nekem most nem nagyon kellett semmi, így nem is vettünk. Egy valami kellett volna, de az nem volt.
Délután fürödtünk egy jót, és itthon vacsoráztunk, mert mindjárt megyünk haza és még sok kajánk van
Ebédre azért kipróbáltuk a lahmacunt, nagyon finom volt.
Délután fürödtünk egy jót, és itthon vacsoráztunk, mert mindjárt megyünk haza és még sok kajánk van
Ebédre azért kipróbáltuk a lahmacunt, nagyon finom volt.
2013. szeptember 17., kedd
11. nap - Török est
Délelőtt bementünk anyával a városba sétálni, végcél a Madár-sziget volt. Most is láttunk nagy hajókat, 4 állt bent, mondjuk a Reflectionhoz képest ketten csak kis ladikok voltak, de nem lehet minden nap karácsony.
Odafele menet egy árusnál láttam képeskönyvet Efesosról, olyat még akartam venni, mert ott nem volt időnk. Kiválasztottam először egy nagyobbat, de mutatta a tag, hogy a kisebb az dupla lapos, egy papír és rajta egy műanyag átlátszó, a papíron fotó volt az adott épületről, az átlátszóra meg rá volt rajzolva, hogy milyen volt eredetiben. Oké, akkor kérem azt is. Na és mennyi? (Csak viszonyításképp: Pamukkaléban 5 líra volt egy vékony, nagy méretű, ami viszont olcsó, mert 1 lírát itthon 123 Ft-ért vettem.) Aszongya a pasi, hogy szeventi. Na most azért nem feltétlen hallok jól, hogy valami szeventi (70) vagy szeventín (17). Ez utóbbi reális lett volna, az első meg rablás. Kivettem egy huszast, hátha én hallottam rosszul, de ez a mocsok meg elkezd nyúlkálni a pénztárcám felé, és hajtogatja a hetvenet. Ha azt felszorzom, az 8610 Ft! Két könyvért! Anyád. Ezt nem mondtam neki, hanem mondom anyának, mert nála volt a szatyor, hogy add oda neki, ennyiért nem kell. A pasi meg erősködik, én meg egyre mérgesebb lettem. Egy dolog, ha valaki poénos és más, ha erőszakos. Anélkül, hogy mondtam volna árat, magától lement 30- ra. De már nagyon felidegesített kivettem a nagyobbat, megkérdeztem, ez mennyi. Mondja, hogy 10. Na, az egy korrekt ár, tele van nagy képekkel, szép minőségi cucc, megéri itthoni viszonylatban is az 1230 Ft-ot. Ez ugye kb 4€, máshol ennyiért nem kapni ilyet. Azt kifizettem, de még a huszasból is alig akart visszaadni, mindenképp ránk akarta sózni a másikat is, de mivel nagyon agresszíven nyomult, tűztünk a francba.
A Madár-sziget állítólag látogatható, láttunk is bemenni embereket, de kiderült, hogy (köz)munkások, mert a kapa meg a gereblye jó messze volt tőlük, de nem turisták voltak.
Azért sétának szép út volt.
Délután fürdés.este török est a Karavánszerájban.
Azt olvastuk róla a fórumon, meg Judit is úgy ajánlotta, hogy a spanyol esthez hasonló színvonalú. Mi kétszer voltunk olyanon, mert az első valóban fantasztikus volt. Másodjára valahogy nem volt meg a varázs, nem alakult ki a közönség és a szereplők közt az a bizonyos plusz összhang, amitől igazán felejthetetlen lesz egy produkció. Először megvolt, azért mentünk másodszor is. Ott a műsor három részből áll: ének, tánc, gitár. A táncosok közt egy világszínvonalú van, a gitáros nagyon jó, az énekes meg... először majdnem Pavarotti szinten énekelt, másodjára ... talán nem volt szomjas. Ha nem is aznap, de eléggé szét volt esve.
A ma esti rendezvény minden tekintetben felülmúlta a spanyolt. (Kivéve, ha Samnak jó napja van.)
Itt előételekből svédasztal volt és a műsor alatt is hoztak még egy tányér ételt. A műsor sokkal összetettebb, változatosabb volt. Először egy lány hegedült, néhány olyan számot, ami a vendégek saját nemzetiségéhez passzol. Magyar táncokat játszott nekünk (Dvorak második?) De volt Theodorakis Sirtakija is a Zorbából. Utána jöttek a táncosok. Csodaszép hímzett ruhákban a nők, nekik főleg ez volt az érdemük, mert a táncuk nem volt olyan virtuóz, mint a fiúké. De amit a srácok produkáltak... csak ámultunk. Nagyon komoly teljesítmény és tudás volt. Volt két kerengő dervis is. Aztán jött egy hastáncos lány, na ő aztán lenyomott egy önálló műsort, de valami fantasztikus volt. És egy része vicces is, mert felhívott egy csomó pasit a színpadra, leszedette róluk az inget és ott produkáltatta őket. Mutatta, mit kéne csinálni, csípőriszálás és a többi. Régen szórakoztam ilyen jól.
Ez után újra a táncosok jöttek, aztán egy férfi és egy nő énekelt, szintén több nemzet saját számát. Nekünk a Szóljon hangosan az ének jutott, nagyon élveztük.
Ezzel sem volt vége, jött még három lány és szintén egy komplett előadásuk volt, hatalmas dobokkal indítottak, aztán hastánc jött és végül megint a dob. Akkora energiájuk volt, maximális erőbedobással csinálták végig. A műsor két és fél órás volt, éjfélre értünk haza.
Nagyon megérte elmenni, óriási élmény volt.
Odafele menet egy árusnál láttam képeskönyvet Efesosról, olyat még akartam venni, mert ott nem volt időnk. Kiválasztottam először egy nagyobbat, de mutatta a tag, hogy a kisebb az dupla lapos, egy papír és rajta egy műanyag átlátszó, a papíron fotó volt az adott épületről, az átlátszóra meg rá volt rajzolva, hogy milyen volt eredetiben. Oké, akkor kérem azt is. Na és mennyi? (Csak viszonyításképp: Pamukkaléban 5 líra volt egy vékony, nagy méretű, ami viszont olcsó, mert 1 lírát itthon 123 Ft-ért vettem.) Aszongya a pasi, hogy szeventi. Na most azért nem feltétlen hallok jól, hogy valami szeventi (70) vagy szeventín (17). Ez utóbbi reális lett volna, az első meg rablás. Kivettem egy huszast, hátha én hallottam rosszul, de ez a mocsok meg elkezd nyúlkálni a pénztárcám felé, és hajtogatja a hetvenet. Ha azt felszorzom, az 8610 Ft! Két könyvért! Anyád. Ezt nem mondtam neki, hanem mondom anyának, mert nála volt a szatyor, hogy add oda neki, ennyiért nem kell. A pasi meg erősködik, én meg egyre mérgesebb lettem. Egy dolog, ha valaki poénos és más, ha erőszakos. Anélkül, hogy mondtam volna árat, magától lement 30- ra. De már nagyon felidegesített kivettem a nagyobbat, megkérdeztem, ez mennyi. Mondja, hogy 10. Na, az egy korrekt ár, tele van nagy képekkel, szép minőségi cucc, megéri itthoni viszonylatban is az 1230 Ft-ot. Ez ugye kb 4€, máshol ennyiért nem kapni ilyet. Azt kifizettem, de még a huszasból is alig akart visszaadni, mindenképp ránk akarta sózni a másikat is, de mivel nagyon agresszíven nyomult, tűztünk a francba.
A Madár-sziget állítólag látogatható, láttunk is bemenni embereket, de kiderült, hogy (köz)munkások, mert a kapa meg a gereblye jó messze volt tőlük, de nem turisták voltak.
Azért sétának szép út volt.
Délután fürdés.este török est a Karavánszerájban.
Azt olvastuk róla a fórumon, meg Judit is úgy ajánlotta, hogy a spanyol esthez hasonló színvonalú. Mi kétszer voltunk olyanon, mert az első valóban fantasztikus volt. Másodjára valahogy nem volt meg a varázs, nem alakult ki a közönség és a szereplők közt az a bizonyos plusz összhang, amitől igazán felejthetetlen lesz egy produkció. Először megvolt, azért mentünk másodszor is. Ott a műsor három részből áll: ének, tánc, gitár. A táncosok közt egy világszínvonalú van, a gitáros nagyon jó, az énekes meg... először majdnem Pavarotti szinten énekelt, másodjára ... talán nem volt szomjas. Ha nem is aznap, de eléggé szét volt esve.
A ma esti rendezvény minden tekintetben felülmúlta a spanyolt. (Kivéve, ha Samnak jó napja van.)
Itt előételekből svédasztal volt és a műsor alatt is hoztak még egy tányér ételt. A műsor sokkal összetettebb, változatosabb volt. Először egy lány hegedült, néhány olyan számot, ami a vendégek saját nemzetiségéhez passzol. Magyar táncokat játszott nekünk (Dvorak második?) De volt Theodorakis Sirtakija is a Zorbából. Utána jöttek a táncosok. Csodaszép hímzett ruhákban a nők, nekik főleg ez volt az érdemük, mert a táncuk nem volt olyan virtuóz, mint a fiúké. De amit a srácok produkáltak... csak ámultunk. Nagyon komoly teljesítmény és tudás volt. Volt két kerengő dervis is. Aztán jött egy hastáncos lány, na ő aztán lenyomott egy önálló műsort, de valami fantasztikus volt. És egy része vicces is, mert felhívott egy csomó pasit a színpadra, leszedette róluk az inget és ott produkáltatta őket. Mutatta, mit kéne csinálni, csípőriszálás és a többi. Régen szórakoztam ilyen jól.
Ez után újra a táncosok jöttek, aztán egy férfi és egy nő énekelt, szintén több nemzet saját számát. Nekünk a Szóljon hangosan az ének jutott, nagyon élveztük.
Ezzel sem volt vége, jött még három lány és szintén egy komplett előadásuk volt, hatalmas dobokkal indítottak, aztán hastánc jött és végül megint a dob. Akkora energiájuk volt, maximális erőbedobással csinálták végig. A műsor két és fél órás volt, éjfélre értünk haza.
Nagyon megérte elmenni, óriási élmény volt.
2013. szeptember 15., vasárnap
9. nap - Samos
Reggel 7.15-re jött értünk a busz, felvett még pár embert, aztán irány a kikötő. Ott van a török határ, átvilágítós kapuval, a Nikon bizonyítottan fémből van, mert a zsebemben maradt és besípolt a kapu. Némi csellengés a vámmentes, de drága boltban, aztán felszálltunk a hajóra. 9-kor indult, majdnem két órás a menetidő. Nagyon fújt a szél, kellett is a dzseki.
A szigetre lépve újabb határ, de az EU egyetlen előnye, hogy ez gyorsan megy, csak belepillantott az útlevélbe és viszlát.
Görögországban vagyunk!
Sétálgattunk, vettünk ezt-azt, fotózgatás, aztán találtunk egy szuper éttermet, mondjuk nem volt nehéz rábukkanni, mert minden oldalról ott a tábla hogy épp hány méterre van a Garden Taverna.
Az egyik leghangulatosabb, tipikus görög vendéglőbe érkeztünk. Hatalmas gránátalmafa roskadásig tele almával, ennyit egyszerre még nem láttam. A kaja kifogástalan, rendeltünk egy kétszemélyes mix salátát, hármunknak elég is volt, aztán jött anyának egy csirke szuvlaki, Károlynak muszaka, nekem meg végre egy minőségi kalamári. A mellékhelyiség európai színvonalú, úgyhogy emiatt még egyszer visszamentünk, kértünk egy karamellkrémet meg görögdinnyét, a csaj már úgy köszönt, hogy itt vagyunk újra! Nagyon rendes volt, mert a dinnyét megkaptuk ajándékba. Úgyhogy jó sok Efarisztó, meg Kalimera és Bye-bye! Ha itt nyaralnánk, ez lenne a törzshelyünk.
A sziget különben tipikus bűbájos görög sziget, szép házak, szűk utcák, elszórva macskák. Kivéve egy helyet, van egy állateledeles bolt, ami egyben macskamenhely is.
Du. 5-kor indult vissza a hajó, görög Duty free shopból még zselés cukor meg cukrozott, csokiba mártott narancshéj beszerzése.
Mázli, hogy áttettük hétfőről a kirándulást, mert most volt itt egy akkora hajó, hogy azt mondtam, ilyen nincs. Reflection a neve és nagyobb volt, mint a Madár-sziget. 318 m hosszú, 45 m széles. Hozzávetőlegesen: egy focipálya 110 m hosszú. Elképesztő, gyönyörű, hatalmas.
A szigetre lépve újabb határ, de az EU egyetlen előnye, hogy ez gyorsan megy, csak belepillantott az útlevélbe és viszlát.
Görögországban vagyunk!
Sétálgattunk, vettünk ezt-azt, fotózgatás, aztán találtunk egy szuper éttermet, mondjuk nem volt nehéz rábukkanni, mert minden oldalról ott a tábla hogy épp hány méterre van a Garden Taverna.
Az egyik leghangulatosabb, tipikus görög vendéglőbe érkeztünk. Hatalmas gránátalmafa roskadásig tele almával, ennyit egyszerre még nem láttam. A kaja kifogástalan, rendeltünk egy kétszemélyes mix salátát, hármunknak elég is volt, aztán jött anyának egy csirke szuvlaki, Károlynak muszaka, nekem meg végre egy minőségi kalamári. A mellékhelyiség európai színvonalú, úgyhogy emiatt még egyszer visszamentünk, kértünk egy karamellkrémet meg görögdinnyét, a csaj már úgy köszönt, hogy itt vagyunk újra! Nagyon rendes volt, mert a dinnyét megkaptuk ajándékba. Úgyhogy jó sok Efarisztó, meg Kalimera és Bye-bye! Ha itt nyaralnánk, ez lenne a törzshelyünk.
A sziget különben tipikus bűbájos görög sziget, szép házak, szűk utcák, elszórva macskák. Kivéve egy helyet, van egy állateledeles bolt, ami egyben macskamenhely is.
Du. 5-kor indult vissza a hajó, görög Duty free shopból még zselés cukor meg cukrozott, csokiba mártott narancshéj beszerzése.
Mázli, hogy áttettük hétfőről a kirándulást, mert most volt itt egy akkora hajó, hogy azt mondtam, ilyen nincs. Reflection a neve és nagyobb volt, mint a Madár-sziget. 318 m hosszú, 45 m széles. Hozzávetőlegesen: egy focipálya 110 m hosszú. Elképesztő, gyönyörű, hatalmas.
2013. szeptember 14., szombat
8. nap
Délelőtt bementünk anyával a bazárba. Jó nagy területen fekszik, de minden bolt színvonalas. Persze mi mást vártunk, itt minden az. A Karavánszeráj udvarában gyönyörű szőnyegek és megfelelő magasságú színpad, kedden este ide jövünk török estre.
Ebédre vettem vékony tésztába tekert csirkehúst, nagyon finom volt.
Délután sétáltunk egy nagyot, ahogy összeadtuk később, oda-vissza simán volt 10 km. Út közben új haverom lett: Deve. Lehetett vele pénzért fotózkodni, de a bácsika hozhatott volna fellépőt vagy létrát a Lidl-ből, mert úgy gondolta, hogy úgy ülök fel a hátára, hogy bakot tart nekem. Aha, aztán meg jó kis gerincsérvet is kap tőlem, nem csak 7 lírát. De cuki állat volt, simogattam meg vakargattam a fejét meg a nyakát. Szóval ő volt Deve. Náthásan magyarul is így hangzik.
Vacsorára mentünk Einsteinhez, már várt minket, még jó, hogy nem lustálkodtuk el az időt. Azzal fogadott, hogy fresh kalamari, aztán Károly is azt kért. Tavukok megvannak, mondtuk is neki, hogy fresh tavuk sis. Nagyon jó fej, csak ne lenne még másnap is ugyanaz a piszkos terítő az asztalon. A kaja már sokkal jobb volt, mint a Kapitány beach-en, de még mindig nem az igazi.
Ebédre vettem vékony tésztába tekert csirkehúst, nagyon finom volt.
Délután sétáltunk egy nagyot, ahogy összeadtuk később, oda-vissza simán volt 10 km. Út közben új haverom lett: Deve. Lehetett vele pénzért fotózkodni, de a bácsika hozhatott volna fellépőt vagy létrát a Lidl-ből, mert úgy gondolta, hogy úgy ülök fel a hátára, hogy bakot tart nekem. Aha, aztán meg jó kis gerincsérvet is kap tőlem, nem csak 7 lírát. De cuki állat volt, simogattam meg vakargattam a fejét meg a nyakát. Szóval ő volt Deve. Náthásan magyarul is így hangzik.
Vacsorára mentünk Einsteinhez, már várt minket, még jó, hogy nem lustálkodtuk el az időt. Azzal fogadott, hogy fresh kalamari, aztán Károly is azt kért. Tavukok megvannak, mondtuk is neki, hogy fresh tavuk sis. Nagyon jó fej, csak ne lenne még másnap is ugyanaz a piszkos terítő az asztalon. A kaja már sokkal jobb volt, mint a Kapitány beach-en, de még mindig nem az igazi.
2013. szeptember 13., péntek
7. nap . Efesos
Efesos.
Mázlijuk a mostani törököknek, hogy az ókori Görögország területének Kis-ázsiai része most az övéké. Efesos nagyon népszerű, szép bevételt hozhat. Az óceánjáró hajók programjában is benne van. Persze vannak nekik saját látványosságaik is, csak azok innen nagyon messze vannak, egyedül Pamukkale van látogatható közelségbe. Pedig Kappadokia, Zelve, Göreme, Derinkuyu is érdekelne, meg persze Isztambul bármikor újra... de most itt vagyunk.
Tehát Efesos. Innen nincs messze. De másnak sem... elképesztő a tömeg. Még azt sem mondhatnám hogy kapun belül jobban eloszlik, mert hullámokban érkeztek a népek. Volt, hogy alig volt előttünk valaki, olyankor lehetett fotózni is, máskor meg alig láttuk a romokat.
Amúgy fantasztikus, hatalmas területen terül el és még csak 10%- át tárták fel. A színház elképesztő, sokkal nagyobb az epidauroszinál, 25000 fős volt a nézőtere. Még most is szoktak itt is előadásokat tartani, komolyzenei koncerteket, operaelőadásokat.
Külön öröm volt számunkra a sok cica, pihentek, sétálgattak a romok közt.
Ez után elvittek egy kerámia manufaktúrába. Ott kézzel készített gyönyörü mindenfélét láttunk, de még akciósan is (csak ma, csak nekünk) is nagyon drágák voltak. Legalább a selejtet adták volna olcsóbban. Ugyanis csak a végén derül ki, hogy milyen a tárgy minősége. Megkopogtatják, ha szépen kongó hangot ad, akkor jó, ha csak tompán szól, akkor rossz. Attól még ugyanolyan szép.
Ebéd svédasztalos volt egy étteremben.
Utána megnéztük az ókori világ 7 csodájának egyikét, vagyis ami maradt belőle: másfél oszlop Artemisz templomából.
Délután még volt időnk fürdeni a tengerben, vacsorára Einsteinnél ettünk tavuk sist. Kalamárit akartunk, de az nem volt, viszont mondta, hogy holnap lesz friss. Tavukból is volt friss, még ott mászkált kettő az asztalok között.
2013. szeptember 11., szerda
5. nap - Pamukkale
Egész napos program: Pamukkale.
Fél 11 körül érkeztünk a Pam Hotelbe. Ott lehetett fürdeni, ez egy fitness-wellness ötcsillagos szálloda. Vagy elsétálni a közeli mecsetbe. Mi ez utóbbi mellett döntöttünk, mint kiderült jól, mert több busznyi ember szállta meg azt a pár medencét. A gyógyvíz meg többek közt bőrbetegségekre és nőgyógyászati panaszokra is jó. Hát... ha eddig nem volt, most sem hiányzik.
Svédasztalos ebéd, majd indulás Pamukkaléba. Ott először egy ókori város maradványaihoz érkezünk, Hierapolisba. Mehmettől kimerítő idegenvezetés, mi Pamukkalénál le is léptünk. A területre most kezdenek el odafigyelni, váltogatva lehet csak látogatni, minden nap más részt árasztanak el vízzel, mert hamarosan teljesen elapad. Igen veszélyes a rengeteg ember közt a szúrós köves talajon mászkálni, mezítláb, a kis medencékben meg nem is látni, hova lépsz, így inkább a lábfürdő mellett döntöttünk és úgy ücsörögtünk. Nagyon szép meg különleges, a világon még két helyen van ilyen, a másik a Yellostone parkban. Az nem tudom, mekkora, de Egerszalóknak kell még vagy harmincezer év, hogy ekkora legyen.
Ez után, nehogy termékbemutató nélkül maradjunk, egy ónyx manufaktúrába vittek minket. Nem panaszkodok, valóban érdekes volt és nagyon szép dolgokat csináltak. Az ónyx (onyx?) egy féldrágakő, hasonlít az erezettsége a márványhoz, csakhogy az fény felé fordítva nem látszik át, ez meg igen. Vettem is egy tigrismintás tálat, nem bántam meg, mert kisebb tárgyakat láttunk máshol ajándékboltokban, de ilyet nem.
Este 8- ra értünk haza, előző nap befizettem egy vacsorára a Yoncaba. Finom volt, mindig van egy krémleves, valamilyen hús és köret és nagyon sok féle saláta.
Fél 11 körül érkeztünk a Pam Hotelbe. Ott lehetett fürdeni, ez egy fitness-wellness ötcsillagos szálloda. Vagy elsétálni a közeli mecsetbe. Mi ez utóbbi mellett döntöttünk, mint kiderült jól, mert több busznyi ember szállta meg azt a pár medencét. A gyógyvíz meg többek közt bőrbetegségekre és nőgyógyászati panaszokra is jó. Hát... ha eddig nem volt, most sem hiányzik.
Svédasztalos ebéd, majd indulás Pamukkaléba. Ott először egy ókori város maradványaihoz érkezünk, Hierapolisba. Mehmettől kimerítő idegenvezetés, mi Pamukkalénál le is léptünk. A területre most kezdenek el odafigyelni, váltogatva lehet csak látogatni, minden nap más részt árasztanak el vízzel, mert hamarosan teljesen elapad. Igen veszélyes a rengeteg ember közt a szúrós köves talajon mászkálni, mezítláb, a kis medencékben meg nem is látni, hova lépsz, így inkább a lábfürdő mellett döntöttünk és úgy ücsörögtünk. Nagyon szép meg különleges, a világon még két helyen van ilyen, a másik a Yellostone parkban. Az nem tudom, mekkora, de Egerszalóknak kell még vagy harmincezer év, hogy ekkora legyen.
Ez után, nehogy termékbemutató nélkül maradjunk, egy ónyx manufaktúrába vittek minket. Nem panaszkodok, valóban érdekes volt és nagyon szép dolgokat csináltak. Az ónyx (onyx?) egy féldrágakő, hasonlít az erezettsége a márványhoz, csakhogy az fény felé fordítva nem látszik át, ez meg igen. Vettem is egy tigrismintás tálat, nem bántam meg, mert kisebb tárgyakat láttunk máshol ajándékboltokban, de ilyet nem.
Este 8- ra értünk haza, előző nap befizettem egy vacsorára a Yoncaba. Finom volt, mindig van egy krémleves, valamilyen hús és köret és nagyon sok féle saláta.
2013. szeptember 10., kedd
4. nap
De: strandolás.
Ebéd a Kipában, tavuk sis. A tavuk az csirke, a sis meg a nagyobb nyárs, erre nagyobb darab húsokat húznak. Van a cöp sis is, az kicsi pálcikán kis darab husi. Faszénen sütik, hasonló a szuvlakihoz, csak persze nem görögös a fűszerezés.
Mivel sem a vasárnapi városnézéskor, sem tegnap hazafelé Adalandból nem láttunk óceanjárót a kikötőben, valószínűnek tartottam, hogy ma lesz. Anyával bementünk dolmussal a városba. Anya először nem is látta, akkora hajó állt bent, hogy az egész kilátást eltakarta. Hatalmas volt és egy csoda, hogy nem süllyed el... Silhouette a neve. Mászkáltunk még meg fényképeztünk, nagyon szép a belváros.
Ebéd a Kipában, tavuk sis. A tavuk az csirke, a sis meg a nagyobb nyárs, erre nagyobb darab húsokat húznak. Van a cöp sis is, az kicsi pálcikán kis darab husi. Faszénen sütik, hasonló a szuvlakihoz, csak persze nem görögös a fűszerezés.
Mivel sem a vasárnapi városnézéskor, sem tegnap hazafelé Adalandból nem láttunk óceanjárót a kikötőben, valószínűnek tartottam, hogy ma lesz. Anyával bementünk dolmussal a városba. Anya először nem is látta, akkora hajó állt bent, hogy az egész kilátást eltakarta. Hatalmas volt és egy csoda, hogy nem süllyed el... Silhouette a neve. Mászkáltunk még meg fényképeztünk, nagyon szép a belváros.
2013. szeptember 9., hétfő
3. nap Delfinshow
Fürdéssel indítottunk, az is szuper ezen a parton, hogy gyakan csak hárman vagyunk a vízben.
Délután megvolt az, ami miatt ezt az utat választottam: a delfinek.
13:06-ra legyünk a Dacia szalon előtt. Ez azért érdekes, mert a törökök lazán értelmezik a pontosságot. Ott voltunk persze hamarabb, jött is a busz. Delfinúszáshoz még külön kellett belépőt venni, plusz Károlynak egy karszalagot is, hogy fotózhasson. A show fotózásához nem kellett ez.
A show nem lett volna rossz, ha nincs viszonyítási alapunk. Így a "van még ezen mit dolgozni, de azért jó volt" kategóriába került. Aki még nem látott ilyet, annak nagyon tetszett szerintünk túl sok volt a szöveg, ami alatt a delfinek nem csináltak semmit. Aztán lehetett fényképezkedni velük, ezt kihagytuk, mert lesz majd elég kép az úszás alatt. Ez úgy zajlott, hogy mindenki kapott egy mentőmellényt, én ezek után levegőt alig. Ahelyett, hogy lazított volna, még szorosabbra húzta. Elmagyarázta a tréner gyerek, hogy ha magam előtt keresztezem a karomat akkor majd puszit ad, ha előre nyújtom, akkor vagy táncolunk, mert megáll előttem, megfogom a "kezét" (uszonyát?) és táncolunk illetve az uszony tövét fogva ő háton fekve húz engem körbe. Mármint a delfin. Szerencsére elég kevesen maradtunk erre a programra, körmedencében volt, a szélén kapaszkodtunk és először végigúszott mind a három delfin oda-vissza, végig lehetett simítani őket, aztán sorba jöttünk a fent írt produkciók. Közben a profi fotós is dolgozott, Károly videózott, gyűltek az emlékek. Persze aztán úszás után jó pénzért meg is lehetett venni mindent. Én azt választottam, hogy kettőnk képeit adja ide CD-n. Majd itthon nyomtatunk belőle bármennyit bármikor sokkal olcsóbban.
Ez után következett az, aminek tegnap kellett volna történnie: buszos városnézés. Ugyanis az Adalandos busz akkor indult vissza, amikor a delfinúszás kezdódött: 15:30-kor. Szóltam a pénztárban, azt mondta a csaj, hogy este 6-kor is megy még vissza busz a Yonca felé. Nade ennek az egésznek fél 5-re vége lett, kérdeztük, hogy mi van most? Mondta a csaj, hogy dolmus. Így is tettünk, az 1-el elmentünk annak a végállomásáig, az a körforgalom szökőkúttal, ott átszálltunk a 6-ra, azzal haza. Ez a két járat alaposan végigmegy a főbb nevezetességeknél és sokkal többet látni a városból.
Vacsorázni elmentünk a strandnál lévő étterembe, mert a csávóka olyan szépen előadta, hogy micsoda változatos kajákat lehet ott enni. Mi Károllyal tintahallal indítottunk, de krumplit külön kellett hozzá kérni. És még így is olyan kevés volt, hogy gyerekadagnak is szégyen. Anya rántott csirkemellet evett, ehhez járt némi krumpli. Nem volt rossz, de kevés volt és drága.
Délután megvolt az, ami miatt ezt az utat választottam: a delfinek.
13:06-ra legyünk a Dacia szalon előtt. Ez azért érdekes, mert a törökök lazán értelmezik a pontosságot. Ott voltunk persze hamarabb, jött is a busz. Delfinúszáshoz még külön kellett belépőt venni, plusz Károlynak egy karszalagot is, hogy fotózhasson. A show fotózásához nem kellett ez.
A show nem lett volna rossz, ha nincs viszonyítási alapunk. Így a "van még ezen mit dolgozni, de azért jó volt" kategóriába került. Aki még nem látott ilyet, annak nagyon tetszett szerintünk túl sok volt a szöveg, ami alatt a delfinek nem csináltak semmit. Aztán lehetett fényképezkedni velük, ezt kihagytuk, mert lesz majd elég kép az úszás alatt. Ez úgy zajlott, hogy mindenki kapott egy mentőmellényt, én ezek után levegőt alig. Ahelyett, hogy lazított volna, még szorosabbra húzta. Elmagyarázta a tréner gyerek, hogy ha magam előtt keresztezem a karomat akkor majd puszit ad, ha előre nyújtom, akkor vagy táncolunk, mert megáll előttem, megfogom a "kezét" (uszonyát?) és táncolunk illetve az uszony tövét fogva ő háton fekve húz engem körbe. Mármint a delfin. Szerencsére elég kevesen maradtunk erre a programra, körmedencében volt, a szélén kapaszkodtunk és először végigúszott mind a három delfin oda-vissza, végig lehetett simítani őket, aztán sorba jöttünk a fent írt produkciók. Közben a profi fotós is dolgozott, Károly videózott, gyűltek az emlékek. Persze aztán úszás után jó pénzért meg is lehetett venni mindent. Én azt választottam, hogy kettőnk képeit adja ide CD-n. Majd itthon nyomtatunk belőle bármennyit bármikor sokkal olcsóbban.
Ez után következett az, aminek tegnap kellett volna történnie: buszos városnézés. Ugyanis az Adalandos busz akkor indult vissza, amikor a delfinúszás kezdódött: 15:30-kor. Szóltam a pénztárban, azt mondta a csaj, hogy este 6-kor is megy még vissza busz a Yonca felé. Nade ennek az egésznek fél 5-re vége lett, kérdeztük, hogy mi van most? Mondta a csaj, hogy dolmus. Így is tettünk, az 1-el elmentünk annak a végállomásáig, az a körforgalom szökőkúttal, ott átszálltunk a 6-ra, azzal haza. Ez a két járat alaposan végigmegy a főbb nevezetességeknél és sokkal többet látni a városból.
Vacsorázni elmentünk a strandnál lévő étterembe, mert a csávóka olyan szépen előadta, hogy micsoda változatos kajákat lehet ott enni. Mi Károllyal tintahallal indítottunk, de krumplit külön kellett hozzá kérni. És még így is olyan kevés volt, hogy gyerekadagnak is szégyen. Anya rántott csirkemellet evett, ehhez járt némi krumpli. Nem volt rossz, de kevés volt és drága.
2013. szeptember 7., szombat
2. nap - vasárnap
Ami tegnapról kimaradt:
Azért ez egy jó hely, találkoztunk a munkásosztály több tagjával is. Ketten a megbeszélésen is részt vettek, a sziámi itt is lakik. Bondzsi.
Mai program (a továbbiakban prg.)
reggeli beszerzése. A kenyér valami elképesztően zseniális.
Aztán délelőtt fürdés, délután ingyenes buszos városnézés. Itt azért van értelme, nem egy Sarti méretű hely. Persze aki ott akar falusétálni, hát tegye.
folyt. köv.
(este)
Reggel sétáltunk egy nagyot, elmentünk Long Beach-en a mólóig meg vissza, ez jó 4 km. Csak a Long Beach bejáratáig 800 m a Yoncatól a távolság, szóval a katalógus 600 métere valahogy nem stimmel. A Captain Beach meg közelebb van csak arról az itteni idegenvezetőtől hallottunk, mindenhol a Long vagy Ladies Beach-ről van szó. De a Captain sokkal jobb, reggeli után elmentünk felderíteni a terepet arra is, mert a Long egyáltalán nem tetszett. Nagyon hosszú szakaszon vannak a fizetős napágyak, és az ugyan tiszta rész, de nagyon zsúfolt. Van egy kis rész valahol középtájon, ahol nincs semmi, de az nagyon gondozatlan és már nagyon messze is van.
Szóval a Captain Beachre fogunk járni, de ma nagyon elmászkáltuk az időt, anyával is elmentünk a Long Beach-en addig, ahol van egy büfé és a 6-os dolmus végállomása. Ott vettünk elvitelre egy klassz szendvicset. Tavuk döner.
A dolmusszal haza is jöttünk.
Aztán jött a naaagy, ingyenes városnézés. Nohát ebből csak az volt a városnézés, hogy megálltunk egy kilátónál, meg buszból láttuk a kikötőt meg a nagy bazárt. Amúgy egy ajándékboltban voltunk tea és lokumkóstolón, persze vásárlással egybekötve, aztán elrángattak egy bőrkabátboltba divatbemutatóra és vásárlásra. Nagyon szép cuccok voltak, de nem a mi pénztárcánknak valók. Ja, igen valakinek azért lesz innen kabátja ma este, csak ő nem pénzzel fizet érte...
Ez után, már csak hármasban elsétáltunk a Kipához. Ez egy jó nagy bevásárlóközpont üzletekkel és egy nagy teszkószerűséggel Itt azért rendesen arcunkba tolták az igazságot. Akkora választék volt több olyan dologból... Pl. az itthon is kapható nagyon ismert márkás pudingporból nem ám csak az étcsokis volt az extra... pisztáciás, pisztáciás csokoládés, csokoládés kókuszos, banános is volt, meg még jó pár féle... (utóbb megnéztem, és nem ott készítik, ahonnan a mienket hozzák, ez a gyár Izmirben van.)
Más felől viszont hagyományos terméket meg nem árultak. Teát is a bazárban vettünk, oda egyelőre csak abba a boltba mentünk, kávéjuk is csak tán kétféle török volt.
Ott vacsoráztunk egy gyorsétteremben, de akkora zaj volt, hogy oda nem megyünk többet. Lehet étteremben enni a Captain Beach-en, a tulaj nagyon kedvesen kiselőadást tartott, de jó lesz, mert van normál kajája is anyának meg sea food nekünk. Na igen, ha Sartin vagy Paralián lennénk, már két adag tintahalkarika bement volna.
Azért ez egy jó hely, találkoztunk a munkásosztály több tagjával is. Ketten a megbeszélésen is részt vettek, a sziámi itt is lakik. Bondzsi.
Mai program (a továbbiakban prg.)
reggeli beszerzése. A kenyér valami elképesztően zseniális.
Aztán délelőtt fürdés, délután ingyenes buszos városnézés. Itt azért van értelme, nem egy Sarti méretű hely. Persze aki ott akar falusétálni, hát tegye.
folyt. köv.
(este)
Reggel sétáltunk egy nagyot, elmentünk Long Beach-en a mólóig meg vissza, ez jó 4 km. Csak a Long Beach bejáratáig 800 m a Yoncatól a távolság, szóval a katalógus 600 métere valahogy nem stimmel. A Captain Beach meg közelebb van csak arról az itteni idegenvezetőtől hallottunk, mindenhol a Long vagy Ladies Beach-ről van szó. De a Captain sokkal jobb, reggeli után elmentünk felderíteni a terepet arra is, mert a Long egyáltalán nem tetszett. Nagyon hosszú szakaszon vannak a fizetős napágyak, és az ugyan tiszta rész, de nagyon zsúfolt. Van egy kis rész valahol középtájon, ahol nincs semmi, de az nagyon gondozatlan és már nagyon messze is van.
Szóval a Captain Beachre fogunk járni, de ma nagyon elmászkáltuk az időt, anyával is elmentünk a Long Beach-en addig, ahol van egy büfé és a 6-os dolmus végállomása. Ott vettünk elvitelre egy klassz szendvicset. Tavuk döner.
A dolmusszal haza is jöttünk.
Aztán jött a naaagy, ingyenes városnézés. Nohát ebből csak az volt a városnézés, hogy megálltunk egy kilátónál, meg buszból láttuk a kikötőt meg a nagy bazárt. Amúgy egy ajándékboltban voltunk tea és lokumkóstolón, persze vásárlással egybekötve, aztán elrángattak egy bőrkabátboltba divatbemutatóra és vásárlásra. Nagyon szép cuccok voltak, de nem a mi pénztárcánknak valók. Ja, igen valakinek azért lesz innen kabátja ma este, csak ő nem pénzzel fizet érte...
Ez után, már csak hármasban elsétáltunk a Kipához. Ez egy jó nagy bevásárlóközpont üzletekkel és egy nagy teszkószerűséggel Itt azért rendesen arcunkba tolták az igazságot. Akkora választék volt több olyan dologból... Pl. az itthon is kapható nagyon ismert márkás pudingporból nem ám csak az étcsokis volt az extra... pisztáciás, pisztáciás csokoládés, csokoládés kókuszos, banános is volt, meg még jó pár féle... (utóbb megnéztem, és nem ott készítik, ahonnan a mienket hozzák, ez a gyár Izmirben van.)
Más felől viszont hagyományos terméket meg nem árultak. Teát is a bazárban vettünk, oda egyelőre csak abba a boltba mentünk, kávéjuk is csak tán kétféle török volt.
Ott vacsoráztunk egy gyorsétteremben, de akkora zaj volt, hogy oda nem megyünk többet. Lehet étteremben enni a Captain Beach-en, a tulaj nagyon kedvesen kiselőadást tartott, de jó lesz, mert van normál kajája is anyának meg sea food nekünk. Na igen, ha Sartin vagy Paralián lennénk, már két adag tintahalkarika bement volna.
2013. szeptember 6., péntek
Úton és első nap
Még úton vagyunk, most jön fel a nap. A táj teljesen olyan, mintha Görögországbal lennénk. Olajfák, pínea fenyők, füge, az út is úgy kanyarog, mint Sarti felé a Halkidikin. Még az Athosz is stimmel, itt is hegy látszik az Égei-tenger túlsó partján. Csak a feliratok vannak törökül, meg ha Sartira mennénk, már ott volnánk. De még kb. 3 óra út áll előttünk.
Itteni idő szerint dél lett, mire elfoglalhattuk a szobákat... volna de a miénk nem volt takarítva. De legalább -talán- rendesebben felmostak. Egyéb problem, hogy a négy Flair székből csak három van abból egy törött. A török szerint ez no problem, há'jóvan, még jó, hogy csak ketten vagyunk. Az erkélyt nem lehet kulcsra zárni.azt holnap kicserélik. Mármint a zárat. Nem az erkélyt.
Elindultunk délután felmérni a terepet. Bolt, meg ilyesmi. Út közben leszólított minket Jimmy (mi lehet a neve?) hogy nála fizessük be a fakultatív programokat. Ugyanaz minden, mint amit a mi idegenvezetőnk ajánl majd este csak nála minden olcsóbb. Persze csak nekünk. Nagyon jó fej, de valószínűleg hazudik. Ha nem is mindenben, de abban tuti, mikor megdícsérte angol tudásomat. Viszont biztos nem ugyanaz a program, mert más napokon indul. Emiatt biztos, hogy ugyanaz a minőség is? Inkább nem kockáztatunk.
A program aztán így áll össze: holnap ingyenes városnézés délután. Jövő hét hétfő: delfin show szerda: Pamukkale péntek: Efesos következőhétfő vasárnap: Samos kedd: török est csütörtök: Sirince. Közbe még szerdán ruhapiac, pénteken zöldség-gyümölcs.
A szállás amúgy nem rossz, pláne, hogy négy személyes az apartman és ketten vagyunk, így van külön nappali-konyha és hálószoba. A fürdőszoba is jó nagy. Mármint apartman viszonylatban.
Amit viszont kihangsúlyozhattak volna, hogy valahonnan mindig szól a helyi disco, hozzunk füldugót. Még jó, hogy van. Ma este meg úgyse kell altatni.
Itteni idő szerint dél lett, mire elfoglalhattuk a szobákat... volna de a miénk nem volt takarítva. De legalább -talán- rendesebben felmostak. Egyéb problem, hogy a négy Flair székből csak három van abból egy törött. A török szerint ez no problem, há'jóvan, még jó, hogy csak ketten vagyunk. Az erkélyt nem lehet kulcsra zárni.azt holnap kicserélik. Mármint a zárat. Nem az erkélyt.
Elindultunk délután felmérni a terepet. Bolt, meg ilyesmi. Út közben leszólított minket Jimmy (mi lehet a neve?) hogy nála fizessük be a fakultatív programokat. Ugyanaz minden, mint amit a mi idegenvezetőnk ajánl majd este csak nála minden olcsóbb. Persze csak nekünk. Nagyon jó fej, de valószínűleg hazudik. Ha nem is mindenben, de abban tuti, mikor megdícsérte angol tudásomat. Viszont biztos nem ugyanaz a program, mert más napokon indul. Emiatt biztos, hogy ugyanaz a minőség is? Inkább nem kockáztatunk.
A program aztán így áll össze: holnap ingyenes városnézés délután. Jövő hét hétfő: delfin show szerda: Pamukkale péntek: Efesos következő
A szállás amúgy nem rossz, pláne, hogy négy személyes az apartman és ketten vagyunk, így van külön nappali-konyha és hálószoba. A fürdőszoba is jó nagy. Mármint apartman viszonylatban.
Amit viszont kihangsúlyozhattak volna, hogy valahonnan mindig szól a helyi disco, hozzunk füldugót. Még jó, hogy van. Ma este meg úgyse kell altatni.
2013. szeptember 4., szerda
Békacomb
Rendeltünk rántott békacombot, felrakom ide is, mert vannak már itt extra kaják, de a törököknél ilyen valószínűleg nem lesz.
2013. augusztus 23., péntek
Szabadság, Elvtársak!
Ma kirakták a jövő heti beosztást, dolgozok (leltár...) szombaton is, de mivel amúgy ez majd munkanapnak számít céges időszámítás szerint, ezért ez a 10. bedolgozásom. Mivel a bedolgozást ki kell (kéne) venni szept. 30-ig, ezért fér a nyaralás elé is és utána is még pár nap itthon. Olyan már volt, hogy munkanap után indultam, sőt, másnap mentem dolgozni, de ennyire lazán még nem voltam. (Kivéve egyszer, de az nagyon kivételes volt.) Tavaly is dolgoztam előtte*, bár napom lett volna, de az akkori főnökömnek nem tetszett, hogy kiveszem az egész szeptembert. A mostani meg, mikor szembesült, hogy hány napom van bedolgozva, és még mennyi szabi is mellé, jól kiakadt és behívatott olyan felhanggal, hogy "mondja meg, mikor akar szabadságra menni, mert különben most rögtön kiírom neki az egészet" - no ezt nem a szemebe, csak a hátam mögött, mikor bementem, tök nyugisan kérdezte, hogy mégis akkor most mi van? Tudja, hogy egyszerre veszem ki, de mikor is? Én meg ártatlanul néztem és mondtam neki, hogy hát beírtam a szabadságos papírra, hogy szeptember. (Igaz, akkor még nem négy hetet, mert januárban kiraktak egy papírt, hogy mindenki írja fel, mikor akar nyáron szabadságra menni. Mivel már decemberben befizettük, tudtam a fix időpontokat, kiszámoltam, milyen műszak várható, beírtam, meg mögé még 3 napot. (Kb. 32 órás buszozás után valahogy nem volt kedvem hétfőn éjszakára menni...) Aztán korrigáltam, mikor már látszott, hogy sok bedolgozásom lesz.) Szóval mikor is? Mondom szeptemberben, be is írtam a papírra. Aszongya, hogy írtam be a papírra szeptembert, mikor csak augusztusig volt a táblázat. Mondom, a nevem mellé, hogy szeptember... Muszáj volt feltüntetni, mert még azt hiszik, hogy nem kell szabadság a nyárra és kiadják maguktól keservesen összekuporgatott napjaimat.
Szóval 10 nap pihenő, 10 nap szabadság, még mindig marad 10 szabi. Szeptemberben meg majd csak 30-án dolgozok.
Alig várom. Már csak 7 munkanap...
* Nem túl ideális rögtön munka után menni nyaralni. Most is fáradt vagyok, bár voltam az utóbbi időben még fáradtabb is, és az együtt jár a feszültséggel meg az idegességgel. Jó egy kicsit rápihenni. Nem is kezdek csomagolni sem, csak majd jövő hét után. Bár gondoltam rá, hogy kihajintom a túraszandált a szoba közepére, mondván elkezdtem csomagolni :D
Szóval 10 nap pihenő, 10 nap szabadság, még mindig marad 10 szabi. Szeptemberben meg majd csak 30-án dolgozok.
Alig várom. Már csak 7 munkanap...
* Nem túl ideális rögtön munka után menni nyaralni. Most is fáradt vagyok, bár voltam az utóbbi időben még fáradtabb is, és az együtt jár a feszültséggel meg az idegességgel. Jó egy kicsit rápihenni. Nem is kezdek csomagolni sem, csak majd jövő hét után. Bár gondoltam rá, hogy kihajintom a túraszandált a szoba közepére, mondván elkezdtem csomagolni :D
2013. augusztus 21., szerda
A Grand is kezdi
Tavaly kiakadtam az Ibuszon, hogy csak egy bőröndöt lehet vinni, ha akarsz másikat, akkor fizess. Na, azért szerencsére ezt nem lépték meg, de akkor is.
Most meg azt olvasni a Grand Tours oldalán, hogy fejenként egy bőrönd, max.. 20 kg. A 20 kg-t értem én, mert szoktam sérvközeli állapotba hozni a sofőröket, pláne hazafelé, jól megpakolva mindennel a motyót. Nekem sem leányálom még húzni sem, Károlynak meg lehozni a szállásról. A taxisofőr is szokott örülni... Itthon már kirakom az ajtó elé és kisebb sporttáskákkal szállítom fel a dolgokat belőle.
Tény, hogy akadnak benne felesleges dolgok, ezért tavaly hazafelé a buszon összeírtam, hogy mi az, ami valóban kell és mennyi. Ennek tudatában gondoltam, hogy majd két kisebb sporttáskával megyek idén, illetve odafelé inkább csak eggyel, hazafelé meg, ha hozunk valami nagyobbat, akkor legyen hova tenni. Nekik akartam jót, mert két kisebb sporttáskát még elhelyezni is könnyebb a csomagtérbe, mint a nagy dög bőröndöt.
Az a baj, hogy a szállások felszereltsége erősen hiányos, én meg már tapasztalt utazó vagyok. Így viszünk magunkkal lavórt mosni, meg vettünk több kisebb ruhaszárító izét, olyat, amit a radiátorra lehet akasztani. Mert az a tapasztalat, hogy nincs rendes ruhaszárító. Két hétre, de még egyre sem viszem ki a megfelelő mennyiségű ruhát, nem olyan nagy dolog mosni. De lehet, hogy az állványok most maradnak és csak ruhaszárító kötelet viszek. Súlycsökkentés céljából írtam fel olyat, hogy csak egy adag tusfürdő-sampont viszek, meg csak egy adag mosóport, aztán majd veszünk kint.
Hát, majd meglátjuk. Csomagolni csak azon a héten kezdek, a jövő héten kötök még biztosítást és kész vagyunk, irány az ismeretlen.
Most meg azt olvasni a Grand Tours oldalán, hogy fejenként egy bőrönd, max.. 20 kg. A 20 kg-t értem én, mert szoktam sérvközeli állapotba hozni a sofőröket, pláne hazafelé, jól megpakolva mindennel a motyót. Nekem sem leányálom még húzni sem, Károlynak meg lehozni a szállásról. A taxisofőr is szokott örülni... Itthon már kirakom az ajtó elé és kisebb sporttáskákkal szállítom fel a dolgokat belőle.
Tény, hogy akadnak benne felesleges dolgok, ezért tavaly hazafelé a buszon összeírtam, hogy mi az, ami valóban kell és mennyi. Ennek tudatában gondoltam, hogy majd két kisebb sporttáskával megyek idén, illetve odafelé inkább csak eggyel, hazafelé meg, ha hozunk valami nagyobbat, akkor legyen hova tenni. Nekik akartam jót, mert két kisebb sporttáskát még elhelyezni is könnyebb a csomagtérbe, mint a nagy dög bőröndöt.
Az a baj, hogy a szállások felszereltsége erősen hiányos, én meg már tapasztalt utazó vagyok. Így viszünk magunkkal lavórt mosni, meg vettünk több kisebb ruhaszárító izét, olyat, amit a radiátorra lehet akasztani. Mert az a tapasztalat, hogy nincs rendes ruhaszárító. Két hétre, de még egyre sem viszem ki a megfelelő mennyiségű ruhát, nem olyan nagy dolog mosni. De lehet, hogy az állványok most maradnak és csak ruhaszárító kötelet viszek. Súlycsökkentés céljából írtam fel olyat, hogy csak egy adag tusfürdő-sampont viszek, meg csak egy adag mosóport, aztán majd veszünk kint.
Hát, majd meglátjuk. Csomagolni csak azon a héten kezdek, a jövő héten kötök még biztosítást és kész vagyunk, irány az ismeretlen.
Közjáték
"Most vagyunk a mostban."
Eddig ugyanis csak másolgattam meg mentettem a menthetőt.
Nagy munka ez, a fene vigye el... Pláne a képek beillesztését kell majd elölről kezdeni.
Volt egy másik oldalon egy blogom. (Na jó, nem egy, hanem négy, a két kajásat összevonom, Receptfüzet néven fut majd itt is, a másikat ketten csináltuk, de veszek onnan is recepteket, főleg az általam publikáltakat. A negyedik blog az karaoke gyűjtemény volt, de én se hallgattam, a Te, a sztár-on megtalálható vagyok :D)
Szóval mentek. A recepteket még most is, mert a rendszer csak 50 bejegyzést enged egy nap, és feltételezi, hogy robot vagyok. Nem, csak egy a sok közül, akinek a b13 becsukta a kaput.
Ismerkedek az új rendszerrel, de még nem jöttem rá, hol lehet nem youtube videót beágyazni, szóval bármit, amihez az "embed" kód kell. Valaki mondja meg... Köszi.
Eddig ugyanis csak másolgattam meg mentettem a menthetőt.
Nagy munka ez, a fene vigye el... Pláne a képek beillesztését kell majd elölről kezdeni.
Volt egy másik oldalon egy blogom. (Na jó, nem egy, hanem négy, a két kajásat összevonom, Receptfüzet néven fut majd itt is, a másikat ketten csináltuk, de veszek onnan is recepteket, főleg az általam publikáltakat. A negyedik blog az karaoke gyűjtemény volt, de én se hallgattam, a Te, a sztár-on megtalálható vagyok :D)
Szóval mentek. A recepteket még most is, mert a rendszer csak 50 bejegyzést enged egy nap, és feltételezi, hogy robot vagyok. Nem, csak egy a sok közül, akinek a b13 becsukta a kaput.
Ismerkedek az új rendszerrel, de még nem jöttem rá, hol lehet nem youtube videót beágyazni, szóval bármit, amihez az "embed" kód kell. Valaki mondja meg... Köszi.
2013. július 29., hétfő
Jöhet a következő
2012. Dec. 14, péntek 11:03
Lefoglalva, befizetve, már csak a visszaigazolást várom.
Törökország, Kusadasi, Yonca apartman 2013.09.07-től két hét.
(Utazással együtt 09.06-tól 09.22-ig)
Persze Grand Tours.
Sarti 2012.
2012. Szept. 28, péntek 17:58
Azért még van mit fejlődni a technikának, induláskor letöltöttem egy Private Diary nevű alkalmazást, amit használtam is, mennyivel egyszerűbb lenne most azt ide másolni a telefonról.
Úgyhogy most nagyjából fejből, később lesznek fotoklippek is persze, meg videók.
Megérkeztünk szombaton, jó korán, szállás persze még nincs kész, lepakoltunk, irány reggelizni. Pékség, minőség ugyanaz.
Aztán privát faluséta. Ezen most is jókat nevettem, mi a fenének faluséta, letett a busz reggel, aki estig nem járja be ezt a pár utcát, az magára vessen.
Különben sincs már welcome drink, mit a régi szép időkben...
Aztán megszerveztük a két hetet, ez egyszerű volt, csak Thesszaloniki az irodától és magunktól kalózhajó. A városba pénteken vittek be, így hajózni szerdán tudtunk.
Addig fürdés, pihenés, evés...
Jó nagy hullámokkal indult az ottlét, ki is próbáltuk a zsebszörföt, de mi nem vagyunk képzett szörfösök, ahogy a videón a szörfvilágbajnok mutatta, az olyan egyszerű volt. Komoly karmunka, vagy csak a hullámok voltak kevésbé ideálisak. (Fogjuk a hullámokra.) Attól persze jól el lehetett hülyéskedni vele, bár nekünk még felfújódni sem akart szakszerűen, úgy fújtuk tüdővel.
A tenger ellenben isteni, jókat sétáltunk benne és a partján is. Vannak kis és valamivel nagyobb halak, azok követtek minket, gondolom ahogy mentünk a vízben, felkavarodott a homok és volt benne kaja.
Kedden elmentünk eleinte hárman, majd ketten kirándulni a Szív-öbölhöz. Meg is találtuk, de nagy csalódás volt, mert nagyon összeszemetelték. Károly akart fürdeni, én úgy voltam vele, hogy majd megyünk még oda, és akkor viszek fürdőcuccot, de ezek után nem mentünk meg egyszer. Amúgy kb. 10 km oda-vissza a szállástól gyalog. (4.9 x 2, de a kirándulás túl volt a 10-en, mert elmentünk az öböl melletti dombon végig, mert az öblöt csak felülről látni szívnek.)
A hajókirándulás majdnem olyan volt, mint tavaly, csak épp a nagy kikötőből indult, mert nagyon jöttek a hullámok. Mi lementünk a kis kikötőbe, láttuk, hogy gyűl a nép. Aztán, hogy nagyon gyűl a nép. Na, mondom, nem csak mi megyünk, mert a MariaNatasa személyzettel együtt is csak 25 fős. Na igen, akkor indult a Robinson-túra is, a nagy hajóval. Szívattuk egymást az idegenvezetővel, hogy a mi utunk jobb lesz, mert családias, szerinte meg nincs WC a hajón. Be akartam még szólni neki, hogy de mi fogunk látni delfint, ez félig be is jött, mert náluk csak az egyik oldalon lehetett látni őket. Na ja, mert nekünk Attila követte őket, meg ismeri a járást és úgy irányította a hajót, hogy próbálta elszakítani a kicsiket a nagyoktól, így elég sokáig ott voltak körülöttünk. De azért a delfinlátást nem jó elkiabálni, mert nagy blamázs lett volna, ha ők látnak, mi meg nem.
A kaja megint szuper volt, köszi Zsuzsa innen is!
Aztán jött Thesszaloniki és vele az eső is.
A városban még aránylag jól elvoltunk, igaz, az utolsó két órát egy cukrászdában töltöttük, mert annyira esett. Képeket sem tudtam rendesen csinálni, annyira nem sajnálom, mert már vannak, mikor Paraliáról mentünk be. Most az volt a különbség, hogy egyből a várfalhoz vittek minket, mi ott leléptünk és hármasban sétáltunk le az Arisztotelész térig. Nagyon érdekes volt a város turisták által nem látogatott részén is nézelődni.
Amit sajnálok, hogy az eső miatt már nem tudtunk elmenni városnéző buszozásra, az időnkből tellett volna, a Fehér toronytól indul és a város 8 nevezetességét érinti. Ha nem szállunk le, 70 perc egy út. Nagyon ötletes különben, mert van lehetőség fel és leszállni róla a nevezetességeknél, vagy akár 2 napos jegyet is venni rá.
De ha esik, akkor nem indul. És esett.
Katt a képre.
Aztán esett még további 3 napon keresztül kisebb-nagyobb megszakításokkal. Használtuk a wifit, megnéztük az x-faktor válogatókat, kabarékat, neteztünk (bár nem ezért jöttünk...). (Valaki Barátokköztöt is nézett. Nem én voltam.)
Mikor nem esett, akkor mentünk téblábolni meg enni. Ekkor külön jó volt, hogy eddig csak az autók miatt kellett figyelni az utcán, most még a nagy tócsákat is kerülgethettük. Meg az autóktól félrehúzódni...
Aztán már tényleg nem csináltunk semmi említésre méltót. Evés, vásárlás, fürdés, fotó, film, stb. Nyaraltunk. Azért mentünk.
Még egyszer az IBUSZ-ról
2012. Szept. 28, péntek 15:05
Az út szervezése szörnyű volt.
Azt hittem, hogy egy jó nevű, megbízható céggel szerződtem, de nem.
Odafelé rendben ment minden, bár csodálkoztam, hogy mi a fenéért indulunk olyan korán, amikor egy nap az út, jó korán leszünk ott. (Reggel 7, de ebből 6.40 lett, mert már mindeni ott volt, ezért több helyen is sokat várakoztunk, de ez annyiban nem baj, hogy többet lehetett járkálni. De azért az "Ott vagyunk már?" is érdekelt...)
Le is értünk Sartira pont 24 óra és 5 perc alatt. Szuper volt minden határ, annyiban volt ez jobb, mint a Grand, hogy a Grandos buszok mindig feltorlódnak a határokon, a benzinkutaknál, többet kell mindenhol várni, itt meg mindig egyedül voltunk, annak ellenére is tartották az egy napos menetidőt (ez a normális), hogy inkább fél órás pihenők voltak 20 perc helyett.
Ott voltunk, minden szép és jó volt, bár a kirendelt idegenvezetőjük egy tudálékos kiscsaj volt, de szerencsére nem sok dolgunk volt vele. Mondjuk nem volt szép, hogy hazaindulás előtti napon délben mászkáltunk a faluban, látjuk kiírva az iroda előtt a táblára, hogy a hazautazással kapcsolatban eligazítás akkor este nyolckor lesz. Na de ha épp ott vagyunk, bementünk kérdezősködni. Azt mondta, hogy most állítják össze, hogy ki melyik busszal megy haza, valós információt majd csak este. Oké, visszamentünk, tömeg, várakoztunk, aztán csak annyit mondott, hogy holnap reggel vagy ő jön értünk 9 és fél 10 között az apartmanhoz a cuccokért és viszi a parkolóba, vagy ha ő nem jön, az azt jelenti, hogy ott a busz és az jön, be is lehet majd pakolni. De hogy ki melyik busszal megy haza, azt a sofőrök fogják megmondani majd ha megérkeztek. EBBŐL MIT NEM TUDOTT DÉLBEN ÉS MI VOLT ÚJ INFO ESTÉRE??? 9-kor amúgy is el kellett hagyni az épületet. Amellett egyszerre négyen mentünk be be érdeklődni, mert egy házban laktunk, két, anyánál is idősebb hölgy, anya meg én. Én is jóval idősebb vagyok a csajnál, de mindenkit simán letegezett. Úgyhogy lestem is kifele a fejemből, de a két hölgy (mint jó állampolgár) volt érkezés után eligazításon, és ott mondta a csaj, hogy neki egyszerűbb tegezni az embereket. Na ja, ha beszélsz ötven emberhez egyszerre, és annak a fele fiatal, még talán oké is, de ha négy láthatóan idős hölggyel kommunikálsz, akkor tessék csak tessékelni, Ha nem megy, magázni. De mégse tegezni. Én se tegeztem le a két hölgyet.
Másnap indultunk haza, mint kiderült, át kell szállni a határon. Oké, volt már rá példa, megoldottuk mindig, nem volt akkora gond. Igen ám, de a Grandosok tudnak számolni, a ContiBUSZ nevű társaság, mert velük utaztunk, nem. Mi indultunk Sartiról fél egykor, a másik busz meg... nem tudom mikor honnan, de jó másfél órát vártunk rájuk. A mi sofőreink korrektül elmondták, hogy kinek kell átszállni és milyen rendszámú buszra. Úgy is pakoltak, hogy az átszállók hátra tették a csomagokat. Két buszt vártunk, az egyik sem jött túl hamar, a miénk meg pláne. Az új buszunk sofőrei viszont egyáltalán nem voltak a topon, nem tudták, hogy kinek kell leszállni, felszállni és hova üljön. A csomagok is teljesen össze-vissza voltak, mindent ki kellett szedni... Jó hosszan rendeződött az ügy, aztán kiderült, hogy egy házaspár úgy döntött, hogy ők mégse a nekik rendelt buszra szállnak, hanem hozzánk. Emiatt is volt a galiba, mert beültek valahová, elfoglalva más helyét. Mázlijuk volt, hogy volt pont két hely szabadon, illetve elméletileg csak egy. Mert mi foglalt helyen ültünk hárman, anya mellett volt egy üres hely, arra bárki ülhetett. De a másik üres hely az azért nem volt üres, mert aki mellette ült, ő két helyet fizetett. Nyilván a kényelem, vagy ki tudja, lehet, hogy egészségügyi okokból. Nekem sem bírja a lábam a 24 órás lógást. Szóval a két plusz főt beültették arra a helyre is, én azért ezt nem hagytam volna...
Aztán úgy volt, hogy ez a busz megy Pestre és onnan végig Miskolcig. De jött nekik a levél, hogy Pesten mindenki kiszáll, átszáll... Ez annyival volt jobb, hogy 20 perc alatt valóban megtörtént, de akkor is kétszer átszállítani, a csomagokkal szerencsétlenkedni...
Ja, csomag. Nem kértek plusz pénzt a plusz csomagért végül. Ezzel csak azt érték el, hogy jól felhúztak a pakolás előtt és nem két közepes táskával mentem, hanem egy jó nagy dög bőrönddel, ami hazafelé pláne nehéz volt. Nyögtek is rendesen. Úgy kellett nekik.
Na de nekünk is, köszönjük IBUSZ, többet NEM!
(Még egy érdekesség: Nei Poriban összehívták a népeket, hogy nyolc ember kell, aki még egy hetet tud maradni, mert nem tudják hazavinni őket. Minden költséget, szállást fedeznek. Ez milyen már??? Hogyhogy nem tudják hazavinni??? Hogy a bánatba számoltak el valamit ennyire???)
Jövő évi terv, ha a politika is úgy akarja :Kusadasi a Granddal.
Éljen a wifi
2012. Szept. 9, vasárnap 15:20
Zeusznak hála van wifi a szálláson. :-) Ugyan nem innen fogok írni , majd csak otthonról, de minden ugyanolyan szuper itt, mint tavaly. A szálláson vannak hiányosságok, de majdnem mindent hoztunk, ami nincs, viszont reggel kinyitom az ajtót és egyből a napfelkeltét látom, az Athos mögül.
Az IBUSZ-szal csak indokolt esetben
2012. Szept. 4, kedd 18:23
Azért foglaltunk náluk, mert jó ajánlatuk volt, akciósan tavaly, és jó helyen van az apartman is.
Az is oké volt, hogy a buszjegyet többféleképpen számolták, olcsóbb volt, mint a Grandos, de a kéthetes felárral ugyanannyi, ez így oké. Az már kevésbé tetszett, hogy először 4 eFt volt a konkrét ülőhely foglalás, aztán mondták, hogy akikkel szerződtek, azok vissza mondták, más céggel utaztatnak, lehet, hogy ott más lesz. Más is lett, 5 eFt. Na jó, még belefér, nekem kell a konkrét hely, bár a Grandnál ez csak 3 eFt.
Most kissé kiakadtam, mert mert mentem a részvételi jegyért, erre előadja a csaj, hogy a buszba csak egy bőröndöt lehet bepakolni, ha van kettő, a másodikért plusz 500 Ft-t kel fizetni. És a bőrönd is csak 20 kg lehet. Na, álljatok neki mérlegelni, mit gondolnak ezek elindulunk két hétre önellátóan egy övtáskával?
Úgyhogy bepakoltam a nagy bőröndöt, pedig egy kisebbet és egy sporttáskát akartam. Viszont ügyes voltam, hagyok itthon dolgokat és nincs kinyitva a szélesíthető cippzáras rész. Meg vettünk kis helyen elférő spéci törülközőt, sokat számít az is.
De az IBUSZ-szal legközelebb nagyon megfontoltan megyünk, ha végképp nincs más út. Jövőre mindenképp Grandos utunk lesz.
És most is tuti jó lesz, már csak kettőt kell dolgozni.
Csak azért írtam meg ezeket, hogy ha más is velük kapcsolatban gondolkodik, akkor kérdezősködjön.
ÉLJEN SARTI!!!
A negyvenedik
2012. Júl. 15, vasárnap 21:31
Szuper jó nap volt, változatos minden téren.
Már terveztem egy ideje, hogy ma olyasmit kell csinálni, amitől emlékezetes marad ez a nap. Mert mégis csak kerek szám, no. Valami különleges kell, valami első.
Nagyon szép ajándék lett volna mondjuk egy tengerparti nyaralás, először látni a tengert, de szerencsére ez már régóta éves rutin. Viszont van valami, amit még sosem csináltam és már rég szerettem volna.
Repülni.
Így pár hete felvettem a kapcsolatot a repülőterünk titkárával, egyeztettünk és ma volt életem első (séta)repülése.
Valami fantasztikus volt, féltünk, hogy az idő nem kedvez, de pont jó volt, sütött a nap, de volt sok szép felhő is.
Egyáltalán nem féltem, vigyorogtam ki a fejemből és jó lenne még, még még...
Ezzel a géppel repültünk:
És a nap végén, mikor mentem haza, még az eső is eleredt, de sütött a nap is, és így kaptam egy szivárványt is.
2012-es út befizetve
2011. Dec. 9, péntek 08:13
Mégse az eredetileg kiválasztott Viroziba megyünk, amúgy mindnen oké. Foglaláskor derült ki, hogy ezt az apartmant egy idős házaspár üzemeltette, a bácsi meghalt, a néni így nem vállalja.
Második esélyesként kinéztük a Spanost, így abba megyünk. Az apartman annyira nem túl érdekes kívülről, hogy még véletlenül se fényképeztük le, persze nem ronda, de a harmadik ház a George-tól a falu felé.
Két hét szeptember 7-23-ig.
Újfent szervezkedünk
2011. Nov. 29, kedd 11:35
A IBUSZ oldalán láttam, hogy ha még idén lefoglalom az utat, akkor az idei áron nyaralhatok jövőre is.
E mellett több érv is szól:
Ha meg van rá a pénz (igen), akkor mindegy, hogy december végéig vagy január végéig fizetem az összeget, mint azt a Grandosoknál tettem.
Én az idén már tavasszal megvettem az aktuális útra szánt költőpénzt, aztán nem is figyeltem az árakat. Akkor még 272-ért sikerült venni, utána kicsivel lement 270-re, de ez ilyenkor már pláne nem zavar. Anyának induláskor eszébe jutott, hogy csak kéne még váltani pénzt, Szegeden néztük az árfolyamot és rendesen padlót fogtam, 289 volt. Azóta pedig, mint tudjuk... legutóbb 321-ért láttam tegnapelőtt.
Ezek után ki tudja, milyen árakkal kalkulálnak az irodák, hisz a külföldi szállást nyilván Euróban kell fizetniük, és ha a busz kint tankol, akkor azt is.
Emiatt is az IBUSZ mellett döntöttünk a tavalyi árak miatt és az is jó, hogy pontosan tudjuk, hova megyünk. A falu legszélén van az apartman, így ha oldalt kapunk szállást, akkor még a vízre is rálátni. Ugyanabban az utcában, ahol az idén is voltunk, attól kb még egy perc séta, tehát minden ugyanolyan "messze" van, éttermek, központ, pékség. És mivel a falu szélén van, azért ott már tényleg csak az jár, aki ott, vagy a Beach-en lakik.
És az IBUSZ-nak legalább olyan megbízhatónak kell lenni, mint a Grand Tours-nak.
Virozi apartman. Saját képek idénről, a felső képen látszik a pálmafák mögött a tenger:
A terv: szeptember második - harmadik hete.
Odafelé a határon
2011. Szept. 25, vasárnap 16:55
Tudom, hogy nem szabad, de annyit kellett várakozni és ha már kiszállítottak minket, hogy lehet cigizni, akkor a nemdohányos fényképezőbolond mit csinál a határon? Panorámaképet. Aránylag jól sikerült, látni, hogy a cég megszállta a határt, a lengyelek legnagyobb "örömére".
A sor: Grand Setra, lengyel, Grand Irizar, Grand Irizar, Grand Irizar, Grand Setra, Grand Scania, lengyel és valaki más.
A miénk volt a középső Irizar.
Rákattintva nagyobb lesz.
És ha már határ, a kedvencem:
Sarti 2011. - szóban
2011. Szept. 16, péntek 18:58
Indulás:
Jó az, hogy a Grand Tours megbízhatóan szervez, de már annyira nagyban csinálja, hogy bizony ez a határon hátrány. Most is hat buszunk várt Röszkénél. Még szerencse, hogy nem a hatodikban ültünk. És az is mázli, hogy a szerbek nagyjából dolgozgattak, mert Károly kollégájával találkoztunk kint, ők 8 órát vártak, 30 óra volt a buszút. (Másik irodával jöttek, még a magyaroknál is rossz volt a szervezés.)
Szintén mázli, hogy odafelé még nem sztrájkoltak a görög határőrök, hazafelé meg volt előttünk pár busz, mind elintézte a papírmunkát, aztán egyszer csak felengedték a sorompót és átengedtek mindenkit. Amennyien voltak előttünk, ez a várakozás annyi volt, mintha egyesével mentünk volna.
Oda 24, vissza 22 óra volt az út.
Sarti:
Nem tudom máshoz hasonlítani, egyszerre van ott az új és a régi, az ófalu rész bája pótolhatatlan. Mondjuk nem értem, hogy omladozó, lakatlan házikókat miért nem adnak el, egy vagyon szerintem egy telek ára, de hát ők tudják. (Bár válság van.) Vannak nem omladozó régi házikók, azok igazán hangulatosak.
A víz fantasztikus, találtunk a szállástól nem messze egy olyan részt, ahol csak az elején mély egy kicsit, de csak derékig, aztán meg sokáig be lehetett gyalogolni. Ha nincs sok hullám, ami kissé felkavarja a vizet, akkor csodálatosan tiszta, annyira, hogy nagyon sokáig lelátni az aljára. Már rég nem ér le a lábad, de még akkor is teljesen átlátszó.
A szállás:
Eleinte volt egy kis kavarodás. Családi vállalkozás, két szállodájuk (?) van. és valami hiba miatt, nem az itthoni foglalással volt baj, a másikba tettek el. De szerencsére megoldódott, a másik szóba se jöhetett volna, kint volt az út túloldalán, jó messze a falutól és aránylag messze a tengertől is. És mivel a kinti szervezés hibája volt, kaptunk pár kedvezményt. Nem tudom, a légkondi benne volt-e az árban, de nem fizettünk érte, plusz a szállást nem foglalta el más aznap, mikor ki kellett költözni, és maradhattunk a busz indulásáig felár nélkül. Így az a nap is teljese értékűnek számított, kétszer is fürödtem a tengerben, mászkáltunk egy nagyot a faluban is, csak az út miatt már nem nagyon ettünk.
Ami miatt ezt a szállást választottam, az az, hogy ezt írták:
"Új Sarti központjában, mintegy 50 méterre a tengerparttól található a Hotel George.
Az ízlésesen épült Hotel George kínálja mindazt, amire egy igényes turistának szüksége van."
Nos: a központ az még kissé odébb van, de nem nagy a falu, nincsenek távolságok, ez még elmegy.
50 méter: nem mértem le, ez korrekt, egy épület van előttünk, aztán a part. A vízből kifelé rendszeresen mezítláb jöttem, hogy a homok ne dörzsölje a papucsban a lábam.
A második mondat miatt választottam ezt a szállást, mert így többre jött ki árban, mintha máshova megyek. Gondoltam ennek oka van, de hagy legyek egyszer igényes... Nem jöttünk rá arra sem, hogy mitől Hotel ez a George, mert a minimum reggeli sem volt benne, ami egy szállodánál azért járna, sőt, még közös helyiség sem volt, egy mellékhelyiség sem, hogy mikor be meg kiköltözünk, akkor lenne hova menni, meg indulásig lerakni a cuccot. Mint írtam, ez megoldott volt, többször csináltuk már amúgy azt, hogy fizettünk zsebbe a tulajnak és maradhattunk délutánig, ez nem is gond, de ha kitettek volna, akkor is lett volna hova menni. Hát itt nem, legfeljebb a Phillisbe.
Két darab kétszemélyes apartmant béreltünk, ezt a kavarás miatt úgy tudták biztosítani, hogy az egyik háromágyas lett. Nem értettük miért nevezik háromágyasnak. Volt benne egy franciaágynak csúfolt nagyobb ágy, de ketten nem fértünk volna el rajta, pláne hogy mindketten eléggé forgolódósak vagyunk. Meg egy sima heverő. A fürdőszoba pedig a kétágyasban nagyobb volt, mint a mi "háromágyasunkban". Plusz annak volt első és hátsó terasza is, nekünk meg csak egy első. De még így is jó, mert bár pakolásnál nem volt ideális, az alagsori szobákat kaptuk (először fel kellett vinni a cuccot a recepcióhoz, aztán le a földszint alá), de a fentebbi részeken az erkélyek sokkal kisebbek voltak, bár erkélyviszonylatban átlagosak. Jó volt nekünk a terasz félig a tengerszint alatt.
Amit sajnáltam, hogy átfestették, nem a képen látható vidám kék már, valami ocsmány színt szereztek, a szoba is azzal volt lekenve, olyan színe volt, mint egy félig kész háznak, ami le van vakolva de még nem színezték. Könyörgöm, ha már festéket vesznek, vegyenek valami diszkrét sárgát vagy bármilyen szép pasztellszínt, ugyanannyiba kerül és ugyanannyi munka szépre festeni, mint rondára.
Kaja:
Többször emlegettük, hogy magas a mérce...
Károly összeolvasott itthon mindent, aztán mások igen ajánlottak három helyet, azokkal próbálkoztunk.
Az első helyen magyarok voltak, kedvesek, azonnal leitattak minket "ingyen" ouzóval. Rendeltünk tintahalkarikát (kötelező első vacsora nekem) meg muszakát. Mert az tavaly pazar volt.
Nos, itt nem. A besamelt alig találtuk a tetején, fotón azonosítottuk, hogy az lehetett az... A tintahal finom lett volna, ha jobban leitatják róla az olajat. Meg nem volt forró. Sebaj, a kenyér is finom volt.
A második ajánlat egy halétterem volt, nehezen beazonosítottuk a nevét, és örültünk, mert az volt a hozzánk legközelebb eső étterem. Többször is ettünk itt, a polip finom volt, de a tintahal az valami kisebb fajta lehetett, nem vágták jó vaskos szeletekre, de még van fogunk. Károly evett ott kardhalat, anya csirkemellet grillezve meg muszakát is, én meg még rántott sajtokat, elég jók voltak, de mint mondtuk, magas a mérce...
A harmadik ajánlott étterem egy pizzéria volt, na az azért mégse..., azt az olaszoknál kell enni. Főleg ha csak egy hétig vagyunk, nehéz is volt a kétheti adagot beosztani... (Dipankrin
)
)
A mi harmadikunk volt a legjobb, idegenvezetők is ajánlották, ugyanis esténként röhögtünk az újakon, mikor falusétára vitték őket, ott álltak meg. A falusétákat nem igazán értjük, de ezek szeretik szervezni. Ugyanis Sartin van vagy három utca, eleinte egy, aztán elágazik. A harmadik meg a parti étteremsor. Itt próbálj meg eltévedni... Persze nyilvánvaló, hogy itt élő idegenvezetőknek vannak kapcsolatai az éttermesekkel, hogy oda ajánlgatják a népeket, de mi ezt nem kajáljuk meg. Most honnan tudjam, hogy valóban azt mondja Sarti egyik legjobb éttermére, hogy az a legjobb? Vagy rájövök, vagy sem. Gondolkodtam, hogy kiszólok nekik, mert ott vártunk a kajára, már másodszor voltunk ott, hogy nem azért mondja, hogy ez a legjobb, mert jutalékot kap érte, hanem mert tényleg nagyon jó.
Az étterem nevét nem tudom, de a húsbolt mellett van közvetlen, pár lépcsőn kell felmenni a teraszra, ami fedett, kék kerítése van, meg jó sok növény előtte körbe. Majdnem az Afroditi apartmannal szemben, aminek az alján ékszer és ajándékbolt van. Utána jön a kutyás élelmiszerbolt. Ez nem tudom, meddig lesz információértékű, egy gyönyörű husky "dolgozott" ott.
Itt ettünk aztán nagy adag tintahalkarikát, grillezett tintahalat, rákot (azt többet nem, itt is harcolni kellett a páncéllal, pedig azt írták, hogy bundázott, nem gondoltam, hogy a páncéllal panírozzák). Finom kaja ez, de kevés és melós. Anya akkor épp olyat rendelt, amit nem bírt megenni, töltött padlizsánt, besegítettem, mert ha nem, akkor szégyenszemre mehettünk volna Sassosékhoz szamuráj-gyrost enni.
Legközelebb nem megyünk máshová, bár a halétterem is jó volt, esetleg oda.
De mint mondtuk, magas a mérce. Paralia azért játszik a jövő évi tervekben, mert ott a kaja isteni.
Kiröhögtek:
A mérce továbbra is magas, nem csak a kaja szempontjából.
Kéne egy szép kis szuvenír, egy szebb gyűrű, mint amit tavaly vettem Paralián. Az említett darab egy alap ezüst Bvlgari, valószínűleg a legegyszerűbb, de nagyon szeretem, és szeretnék olyat, ami kicsit jobb. (Szeretnék még jobbat is, mondjuk fehéraranyból, de a pénztárca nagy úr
) Tavaly vettem még szép kis egyszerű de ízléses fülbevalót is, abból mindjárt két egyforma párat, ha elhagyom az egyik pár felét, akkor is tudjam tovább hordani. Nem volt egy "nagy" összeg, a gyűrű 28, a fülbevaló 25 euró volt. De annyira szeretem, hogy voltunk itthon ásványbörzén, ott is voltak nagyon szép gyűrűk, de elképzeltem, hogy felhúzom a Bvlgari mellé, és akkor már nem is kellett. Különben Paralián ugyanott vettük, ahol a karikagyűrűnket.
) Tavaly vettem még szép kis egyszerű de ízléses fülbevalót is, abból mindjárt két egyforma párat, ha elhagyom az egyik pár felét, akkor is tudjam tovább hordani. Nem volt egy "nagy" összeg, a gyűrű 28, a fülbevaló 25 euró volt. De annyira szeretem, hogy voltunk itthon ásványbörzén, ott is voltak nagyon szép gyűrűk, de elképzeltem, hogy felhúzom a Bvlgari mellé, és akkor már nem is kellett. Különben Paralián ugyanott vettük, ahol a karikagyűrűnket.
Na szóval ott tartottam, hogy kéne nekem még gyűrű. Szélesebb, több kővel, meg minden.
Bemegyek a boltba, mondom szépen, tagoltan, hogy "Bulgari szilver ring"
Nos, első helyen rájött a röhögés a csajra, bár talán ott még nem mondtam, hogy ezüst, jobb esetben csak megmosolyogtak. Nem értettem, miért, mert aztán az első boltban a másik alkalmazott vagy főnök karkötőt meg medált tudott mutatni Bvlgarit, akkor miért ciki, hogy nekem gyűrű kell? Mikor Paralián volt... Meg lett volna Neos Marmarason is, csak kicsi.
Szóval elszórakoztattuk az ékszerboltosokat, már a másodikba úgy mentem be, hogy megyek kiröhögtetni magam.
Na, mindegy, talán majd jövőre, bár sanszos, hogy ugyanide jövünk vissza, de akkor két hétre és akkor lesz időnk bemenni Thesszalonikibe... Lesz még nekem Bvlgari gyűrűm, tuti.
Más kérdés, hogy itthon is meg lehetne kérdezni, de az nem olyan, nekem nem csak ékszer kell, hanem emlék is.
Kirándulás:
Kettőn voltunk, az első busszal volt szigettúra. Három éve nem tudtunk elmenni, most megvolt, elég volt egyszer. Elvittek egy mézüzembe. levetítettek egy filmet a mézgyártásról, utána lehetett menni mézet venni. Rá is ugrott a sok nép, cipelték az üvegeket, pedig a boltban is kapni bárhol ugyanazt. Aztán mentünk Neos Marmarasra, ott volt piac, nagyjából hasonlított a tavalyira, ami Karteriniben volt, de az szebben volt megcsinálva, itt meg még sokkal több gagyi cucc is volt, nem is volt kedvem fotózni, meg láttam, hogy Károly azért fényképez. Nem is vettünk semmit, csak fügét, kimérve kesudiót, meg olajbogyót, amit előtte megkóstoltam.
Aztán vittek még pálinkát kóstolni, na arról lemaradtunk, illetve nem láttuk, hogy mások ittak volna. Ez Partenonas-on volt, viszont ettünk fügét a bokorról. Utána vittek bort kóstolni, az is egy nagy üzemben volt, itt is vetítettek előtte a borkészítésről filmet, de oda be se mentünk, egyrészt nem érdekelt, meg egy levegőtlen terembe zsúfolódtunk úgy, hogy mi már csak állni tudtunk. Inkább kint vártunk, jó is volt a friss levegőn. Elvittek még vagy két helyre fel fényképezni, aztán ennyi. Eredetileg lett volna a programban fürdés is a Narancsparton, de jó is volt, hogy nem rakták bele, másnap láttuk, hogy milyen állapotok uralkodnak arrafelé és nem hiányzott.
Másnap mentünk az eddigi talán legszuperebb hajókirándulásra. Magánszervezésű kalóztúra, a Kalóztanya nevű helyen kell jelentkezni rá, a tulaj a hajó kapitánya is, a család a személyzet.
Kicsit érdekes volt, mert egy füzetbe vezeti, hogy kik jelentkeznek és mindenféle papír nélkül elvette a pénzt, a füzetbe rögzítve, hogy fizettünk, de legalább kézzel írt volna valamit, hogy átvett tőlem 84 eurót... Bíztunk az internet hatalmában, hogy ha valakit átver, az megírja és akkor ugye vége a boltnak. Amúgy teljesen korrekt volt, az volt a programban, amit ígért, nagyon jól éreztük magunkat, ehhez hozzájárult az időjárás is. Csak akkor kezdett el hullámozni egy kicsit a víz, mikor ebéd után hazafelé indultunk, de akkor már nem volt megállás, hogy fürödjünk, így pont jó volt. Amúgy meg végig szinte tükörsima volt, én is többször bementem fürdeni a nyílt vízen, meg kétszer állt meg a parthoz közel, ahol bárki leszállhatott. A kaja is nagyon jó volt szuvlaki, tzatziki, kenyérrel és paradicsommal meg paprikával.
Az egész kirándulás nagyon klassz volt, az biztos, hogy ide még egyszer visszamegyünk, a szigettúra az annyi, láttuk, kész.
Parasztvakítás:
Hazafelé megálltunk a vámmentes boltnál. Népek beözönlöttek, én is, mert már lassan csak ott kapható tesóm kedvenc piája, én is szeretem, de amennyit iszunk még van otthon. Régen itthon is volt, aztán a görögöknél a "supermarket"-ekben, de már ott sincs, csak a határon. Illetve ha jól emlékszem, Skiathoson találtunk egy szaküzletet, onnan hoztunk tavaly. Csomagolás szempontjából nem mindegy, mikor vesszük meg.
Szóval Archers beszerezve, elnéztem a parfümök felé. Mert ha már gyűrű, akkor a parfüm is az. Bvlgari Jasmin Noir. Itt jött a vámmentes parasztvakítás, mert az 50 ml 66 Euró volt, a 100 ml meg 96. Jelenleg - amitől szintén leesett az állam - 289 volt tegnap az Euró, így az 50 ml 19074, a 100 ml 26877 Ft. Ez akkor éri meg, ha a Rossmannban veszem a 30 ml-est 10eft-ért, mert a neten a pafümös oldalakon az 50 ml 10380, a 100 ml-es 15920 Ft. Azért valahogy nem mindegy... Éljen a vámmentesség!
Összegezve:
Nagyon jó kis nyaralás volt ez, sokat mászkáltunk, fürödtünk, ettünk. És a tengerben eldöntöttük, hogy Spanyolország még várhat, jövőre is Görögország. 70% Sarti, majdnem 30% Tolo. a többi a kaja miatt Paralia.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)