Sarti 2011. - szóban

2011. Szept. 16, péntek 18:58

Indulás:

Jó az, hogy a Grand Tours megbízhatóan szervez, de már annyira nagyban csinálja, hogy bizony ez a határon hátrány. Most is hat buszunk várt Röszkénél. Még szerencse, hogy nem a hatodikban ültünk. És az is mázli, hogy a szerbek nagyjából dolgozgattak, mert Károly kollégájával találkoztunk kint, ők 8 órát vártak, 30 óra volt a buszút. (Másik irodával jöttek, még a magyaroknál is rossz volt a szervezés.)

Szintén mázli, hogy odafelé még nem sztrájkoltak a görög határőrök, hazafelé meg  volt előttünk pár busz, mind elintézte a papírmunkát, aztán egyszer csak felengedték a sorompót és átengedtek mindenkit. Amennyien voltak előttünk, ez a várakozás annyi volt, mintha egyesével mentünk volna.

Oda 24, vissza 22 óra volt az út.

Sarti:

Nem tudom máshoz hasonlítani, egyszerre van ott az új és a régi, az ófalu rész  bája pótolhatatlan. Mondjuk nem értem, hogy omladozó, lakatlan házikókat miért nem adnak el, egy vagyon szerintem egy telek ára, de hát ők tudják. (Bár válság van.) Vannak nem omladozó régi házikók, azok igazán hangulatosak.

A víz fantasztikus, találtunk a szállástól nem messze egy olyan részt, ahol csak az elején mély egy kicsit, de csak derékig, aztán meg sokáig be lehetett gyalogolni. Ha nincs sok hullám, ami kissé felkavarja a vizet, akkor  csodálatosan tiszta, annyira, hogy nagyon sokáig lelátni az aljára. Már rég nem ér le a lábad, de még akkor is teljesen átlátszó.

A szállás:

Eleinte volt egy kis kavarodás.  Családi vállalkozás, két szállodájuk (?) van. és valami hiba miatt, nem az itthoni foglalással volt baj, a másikba tettek el. De szerencsére megoldódott, a másik szóba se jöhetett volna, kint volt az út túloldalán, jó messze a falutól és aránylag messze a tengertől is. És mivel a kinti szervezés hibája volt, kaptunk pár kedvezményt. Nem tudom, a légkondi benne volt-e az árban, de nem fizettünk érte, plusz a szállást nem foglalta el más aznap, mikor ki kellett költözni, és maradhattunk a busz indulásáig felár nélkül. Így az a nap is teljese értékűnek számított, kétszer is fürödtem a tengerben, mászkáltunk egy nagyot a faluban is, csak az út miatt már nem nagyon ettünk.

Ami miatt ezt a szállást választottam, az az, hogy ezt írták:

"Új Sarti központjában, mintegy  50 méterre  a tengerparttól található a Hotel George. 

Az ízlésesen épült Hotel George kínálja mindazt, amire  egy igényes turistának szüksége van."

Nos: a központ az még kissé odébb van, de nem nagy a falu, nincsenek távolságok, ez még elmegy. 

50 méter: nem mértem le, ez korrekt, egy épület van előttünk, aztán a part. A vízből kifelé rendszeresen mezítláb jöttem, hogy a homok ne dörzsölje a papucsban a lábam. 

A második mondat miatt választottam ezt a szállást, mert így többre jött ki árban, mintha máshova megyek. Gondoltam ennek oka van, de hagy legyek egyszer igényes... Nem jöttünk rá arra sem, hogy mitől Hotel ez a George,  mert a minimum reggeli sem volt benne, ami egy szállodánál azért járna, sőt, még közös helyiség sem volt, egy mellékhelyiség sem, hogy mikor be meg kiköltözünk, akkor lenne hova menni, meg indulásig lerakni a cuccot. Mint írtam, ez megoldott volt, többször csináltuk már amúgy azt, hogy fizettünk zsebbe a tulajnak és maradhattunk délutánig, ez nem is gond, de ha kitettek volna, akkor is lett volna hova menni. Hát itt nem, legfeljebb a Phillisbe.

Két darab kétszemélyes apartmant béreltünk, ezt a kavarás miatt úgy tudták biztosítani, hogy az egyik háromágyas lett. Nem értettük miért nevezik háromágyasnak. Volt benne egy franciaágynak csúfolt nagyobb ágy, de ketten nem fértünk volna el rajta, pláne hogy mindketten eléggé forgolódósak vagyunk. Meg egy sima heverő. A fürdőszoba pedig a kétágyasban nagyobb volt, mint a mi "háromágyasunkban". Plusz annak volt első és hátsó terasza is, nekünk meg csak egy első. De még így is jó, mert bár pakolásnál nem volt ideális, az alagsori szobákat kaptuk (először fel kellett vinni a cuccot a recepcióhoz, aztán le a földszint alá), de a fentebbi részeken az erkélyek sokkal kisebbek voltak, bár erkélyviszonylatban átlagosak. Jó volt nekünk a terasz félig a tengerszint alatt.

Amit sajnáltam, hogy átfestették, nem a képen látható vidám kék már, valami ocsmány színt szereztek, a szoba is azzal volt lekenve, olyan színe volt, mint egy félig kész háznak, ami le van vakolva de még nem színezték. Könyörgöm, ha már festéket vesznek, vegyenek valami diszkrét sárgát vagy bármilyen szép pasztellszínt, ugyanannyiba kerül és ugyanannyi munka szépre festeni, mint rondára. 

Kaja:

Többször emlegettük, hogy magas a mérce...

Károly összeolvasott itthon mindent, aztán mások igen ajánlottak három helyet, azokkal próbálkoztunk. 

Az első helyen magyarok voltak, kedvesek, azonnal leitattak minket "ingyen" ouzóval. Rendeltünk tintahalkarikát (kötelező első vacsora nekem) meg muszakát. Mert az tavaly pazar volt.

Nos, itt nem. A besamelt alig találtuk a tetején, fotón azonosítottuk, hogy az lehetett az... A tintahal finom lett volna, ha jobban leitatják róla az olajat. Meg nem volt forró. Sebaj, a kenyér is finom volt. 

A második ajánlat egy halétterem volt, nehezen beazonosítottuk a nevét, és örültünk, mert az volt a hozzánk legközelebb eső étterem. Többször is ettünk itt, a polip finom volt, de a tintahal az valami kisebb fajta lehetett, nem vágták jó vaskos szeletekre, de még van fogunk. Károly evett ott kardhalat, anya csirkemellet grillezve meg muszakát is, én meg még rántott sajtokat, elég jók voltak, de mint mondtuk, magas a mérce...

A harmadik ajánlott étterem egy pizzéria volt, na az azért mégse..., azt az olaszoknál kell enni. Főleg ha csak egy hétig vagyunk, nehéz is volt a kétheti adagot beosztani...  (Dipankrin)

A mi harmadikunk volt a legjobb, idegenvezetők is ajánlották, ugyanis esténként röhögtünk az újakon, mikor falusétára vitték őket, ott álltak meg.  A falusétákat nem igazán értjük, de ezek szeretik szervezni. Ugyanis Sartin van vagy három utca, eleinte egy, aztán elágazik. A harmadik meg a parti étteremsor. Itt próbálj meg eltévedni... Persze nyilvánvaló, hogy itt élő idegenvezetőknek vannak kapcsolatai az éttermesekkel, hogy oda ajánlgatják a népeket, de mi ezt nem kajáljuk meg. Most honnan tudjam, hogy valóban azt mondja Sarti egyik legjobb éttermére, hogy az a legjobb? Vagy rájövök, vagy sem. Gondolkodtam, hogy kiszólok nekik, mert ott vártunk a kajára, már másodszor voltunk ott, hogy nem azért mondja, hogy ez a legjobb, mert jutalékot kap érte, hanem mert tényleg nagyon jó.

Az étterem nevét nem tudom, de a húsbolt mellett van közvetlen, pár lépcsőn kell felmenni a teraszra, ami fedett, kék kerítése van, meg jó sok növény előtte körbe.  Majdnem az Afroditi apartmannal szemben, aminek az alján ékszer és ajándékbolt van. Utána jön a kutyás élelmiszerbolt. Ez nem tudom, meddig lesz információértékű, egy gyönyörű husky "dolgozott" ott.

Itt ettünk aztán nagy adag tintahalkarikát, grillezett tintahalat, rákot (azt többet nem, itt is harcolni kellett a páncéllal, pedig azt írták, hogy bundázott, nem gondoltam, hogy a páncéllal panírozzák). Finom kaja ez, de kevés és melós. Anya akkor épp olyat rendelt, amit nem bírt megenni, töltött padlizsánt, besegítettem, mert ha nem, akkor szégyenszemre mehettünk volna Sassosékhoz szamuráj-gyrost enni.

Legközelebb nem megyünk máshová, bár a halétterem is jó volt, esetleg oda. 

 De mint mondtuk, magas a mérce. Paralia azért játszik a jövő évi tervekben, mert ott a kaja isteni. 

Kiröhögtek:

A mérce továbbra is magas, nem csak a kaja szempontjából.

Kéne egy szép kis szuvenír, egy szebb gyűrű, mint amit tavaly vettem Paralián. Az említett darab egy alap ezüst Bvlgari, valószínűleg a legegyszerűbb, de nagyon szeretem, és szeretnék olyat, ami kicsit jobb. (Szeretnék még jobbat is, mondjuk fehéraranyból, de a pénztárca nagy úr) Tavaly vettem még szép kis egyszerű de ízléses fülbevalót is, abból mindjárt két egyforma párat,  ha elhagyom az egyik pár felét, akkor is tudjam tovább hordani. Nem volt egy "nagy" összeg, a gyűrű 28, a fülbevaló  25 euró volt. De annyira szeretem, hogy voltunk itthon ásványbörzén, ott is voltak nagyon szép gyűrűk, de elképzeltem, hogy felhúzom a Bvlgari mellé, és akkor már nem is kellett. Különben Paralián ugyanott vettük, ahol a karikagyűrűnket.

Na szóval ott tartottam, hogy kéne nekem még gyűrű. Szélesebb, több kővel, meg minden.

Bemegyek a boltba, mondom szépen, tagoltan,  hogy "Bulgari szilver ring" 

Nos, első helyen rájött a röhögés a csajra, bár talán ott még nem mondtam, hogy ezüst, jobb esetben csak megmosolyogtak.  Nem értettem, miért, mert aztán az első boltban a másik alkalmazott vagy főnök karkötőt meg medált tudott mutatni Bvlgarit, akkor miért ciki, hogy nekem gyűrű kell? Mikor Paralián volt... Meg lett volna Neos Marmarason is, csak kicsi.

Szóval elszórakoztattuk az ékszerboltosokat, már a másodikba úgy mentem be, hogy megyek kiröhögtetni magam.  

Na, mindegy, talán majd jövőre, bár sanszos, hogy ugyanide jövünk vissza, de akkor két hétre és akkor lesz időnk bemenni Thesszalonikibe... Lesz még nekem Bvlgari gyűrűm, tuti.

Más kérdés, hogy itthon is meg lehetne kérdezni, de az nem olyan, nekem nem csak ékszer kell, hanem emlék is. 

Kirándulás:

Kettőn voltunk, az első busszal volt szigettúra. Három éve nem tudtunk elmenni, most megvolt, elég volt egyszer. Elvittek egy mézüzembe. levetítettek egy filmet a mézgyártásról, utána lehetett menni mézet venni. Rá is ugrott a sok nép, cipelték az üvegeket, pedig a boltban is kapni bárhol ugyanazt. Aztán mentünk Neos Marmarasra, ott volt piac, nagyjából hasonlított a tavalyira, ami Karteriniben volt, de az szebben volt megcsinálva, itt meg még sokkal több gagyi cucc is volt, nem is volt kedvem fotózni, meg láttam, hogy Károly azért fényképez. Nem is vettünk semmit, csak fügét, kimérve kesudiót,  meg olajbogyót, amit előtte megkóstoltam.

Aztán vittek még pálinkát kóstolni, na arról lemaradtunk, illetve nem láttuk, hogy mások ittak volna. Ez Partenonas-on volt, viszont ettünk fügét a bokorról. Utána vittek bort kóstolni, az is egy nagy üzemben volt, itt is vetítettek előtte a borkészítésről filmet, de oda be se mentünk, egyrészt nem érdekelt, meg egy levegőtlen terembe zsúfolódtunk úgy, hogy mi már csak állni tudtunk. Inkább kint vártunk, jó is volt a friss levegőn. Elvittek még vagy két helyre fel fényképezni, aztán ennyi. Eredetileg lett volna a programban fürdés is a Narancsparton, de jó is volt, hogy nem rakták bele, másnap láttuk, hogy milyen állapotok uralkodnak arrafelé és nem hiányzott.

Másnap mentünk az eddigi talán legszuperebb hajókirándulásra. Magánszervezésű kalóztúra, a Kalóztanya nevű helyen kell jelentkezni rá,  a tulaj a hajó kapitánya is, a család a személyzet.

Kicsit érdekes volt, mert egy füzetbe vezeti, hogy kik jelentkeznek és mindenféle papír nélkül elvette a pénzt, a füzetbe rögzítve, hogy fizettünk, de legalább kézzel írt volna valamit, hogy átvett tőlem 84 eurót... Bíztunk az internet  hatalmában, hogy ha valakit átver, az megírja és akkor ugye vége a boltnak. Amúgy teljesen korrekt volt, az volt a programban, amit ígért, nagyon jól éreztük magunkat, ehhez hozzájárult az időjárás is. Csak akkor kezdett el hullámozni egy kicsit a víz, mikor ebéd után hazafelé indultunk, de akkor már nem volt megállás, hogy fürödjünk, így pont jó volt. Amúgy meg végig szinte tükörsima volt, én is többször bementem fürdeni a nyílt vízen, meg kétszer állt meg a parthoz közel, ahol bárki leszállhatott. A kaja is nagyon jó volt szuvlaki, tzatziki, kenyérrel és paradicsommal meg paprikával.

Az egész kirándulás nagyon klassz volt, az biztos, hogy ide még egyszer visszamegyünk, a szigettúra az annyi, láttuk, kész.

Parasztvakítás: 

Hazafelé megálltunk a vámmentes boltnál.  Népek beözönlöttek, én is, mert már lassan csak ott kapható tesóm kedvenc piája, én is szeretem, de amennyit iszunk még van otthon. Régen itthon is volt, aztán a görögöknél a "supermarket"-ekben, de már ott sincs, csak a határon. Illetve ha jól emlékszem, Skiathoson találtunk egy szaküzletet, onnan hoztunk tavaly. Csomagolás szempontjából nem mindegy, mikor vesszük meg.

Szóval Archers beszerezve, elnéztem a parfümök felé. Mert ha már gyűrű, akkor a parfüm is az. Bvlgari Jasmin Noir. Itt jött a vámmentes parasztvakítás, mert az 50 ml 66 Euró volt, a 100 ml meg 96. Jelenleg - amitől szintén leesett az állam -  289 volt tegnap az Euró, így az 50 ml  19074, a 100 ml 26877 Ft. Ez akkor éri meg, ha a Rossmannban veszem a 30 ml-est 10eft-ért, mert a neten a pafümös  oldalakon az 50 ml 10380, a 100 ml-es 15920 Ft. Azért valahogy nem mindegy... Éljen a vámmentesség!

Összegezve:

Nagyon jó kis nyaralás volt ez, sokat mászkáltunk, fürödtünk, ettünk.  És a tengerben eldöntöttük, hogy Spanyolország még várhat, jövőre is Görögország. 70% Sarti, majdnem 30% Tolo. a többi a kaja miatt Paralia.