Úton és első nap

Még úton vagyunk, most jön fel a nap. A táj teljesen olyan, mintha Görögországbal lennénk. Olajfák, pínea fenyők, füge, az út is úgy kanyarog, mint Sarti felé a Halkidikin. Még az Athosz is stimmel, itt is hegy látszik az Égei-tenger túlsó partján. Csak a feliratok vannak törökül, meg ha Sartira mennénk, már ott volnánk. De még kb. 3 óra út áll előttünk.

Itteni idő szerint dél lett, mire elfoglalhattuk a szobákat... volna de a miénk nem volt takarítva. De legalább -talán- rendesebben felmostak. Egyéb problem, hogy a négy Flair székből csak három van abból egy törött. A török szerint ez no problem, há'jóvan, még jó, hogy csak ketten vagyunk. Az erkélyt nem lehet kulcsra zárni.azt holnap kicserélik. Mármint a zárat. Nem az erkélyt.

Elindultunk délután felmérni a terepet. Bolt, meg ilyesmi. Út közben leszólított minket Jimmy (mi lehet a neve?) hogy nála fizessük be a fakultatív programokat. Ugyanaz minden, mint amit a mi idegenvezetőnk ajánl majd este csak nála minden olcsóbb. Persze csak nekünk. Nagyon jó fej, de valószínűleg hazudik. Ha nem is mindenben, de abban tuti, mikor megdícsérte angol tudásomat. Viszont biztos nem ugyanaz a program, mert más napokon indul. Emiatt biztos, hogy ugyanaz a minőség is? Inkább nem kockáztatunk.

A program aztán így áll össze: holnap ingyenes városnézés délután. Jövő hét hétfő: delfin show szerda: Pamukkale péntek: Efesos következő hétfő vasárnap: Samos kedd: török est csütörtök: Sirince. Közbe még szerdán ruhapiac, pénteken zöldség-gyümölcs.

A szállás amúgy nem rossz, pláne, hogy négy személyes az apartman és ketten vagyunk, így van külön nappali-konyha és hálószoba. A fürdőszoba is jó nagy. Mármint apartman viszonylatban.

Amit viszont kihangsúlyozhattak volna, hogy valahonnan mindig szól a helyi disco, hozzunk füldugót. Még jó, hogy van. Ma este meg úgyse kell altatni.