2013. július 29., hétfő

Sarti 2012.

2012. Szept. 28, péntek 17:58
Azért még van mit fejlődni a technikának, induláskor letöltöttem egy Private Diary nevű alkalmazást, amit használtam is, mennyivel egyszerűbb lenne most azt ide másolni a telefonról.

Úgyhogy most nagyjából fejből, később lesznek fotoklippek is persze, meg videók.

Megérkeztünk szombaton, jó korán, szállás persze még nincs kész, lepakoltunk, irány reggelizni. Pékség, minőség ugyanaz.
Aztán privát faluséta. Ezen most is jókat nevettem, mi a fenének faluséta, letett a busz reggel, aki estig nem járja be ezt a pár utcát, az magára vessen.
Különben sincs már welcome drink, mit a régi szép időkben... 

Aztán megszerveztük a két hetet, ez egyszerű volt, csak Thesszaloniki az irodától és magunktól kalózhajó. A városba pénteken vittek be, így hajózni szerdán tudtunk.

Addig fürdés, pihenés, evés...


Jó nagy hullámokkal indult az ottlét, ki is próbáltuk a zsebszörföt, de mi nem vagyunk képzett szörfösök, ahogy a videón a szörfvilágbajnok mutatta, az olyan egyszerű volt. Komoly karmunka, vagy csak a hullámok voltak kevésbé ideálisak. (Fogjuk a hullámokra.) Attól persze jól el lehetett hülyéskedni vele, bár nekünk még felfújódni sem akart szakszerűen, úgy fújtuk tüdővel. 

A tenger ellenben isteni, jókat sétáltunk benne és a partján is. Vannak kis és valamivel nagyobb halak, azok követtek minket, gondolom ahogy mentünk a vízben, felkavarodott a homok és volt benne kaja.


Kedden elmentünk eleinte hárman, majd ketten kirándulni a Szív-öbölhöz. Meg is találtuk, de nagy csalódás volt, mert nagyon összeszemetelték. Károly akart fürdeni, én úgy voltam vele, hogy majd megyünk még oda, és akkor viszek fürdőcuccot, de ezek után nem mentünk meg egyszer.  Amúgy kb. 10 km oda-vissza a szállástól gyalog. (4.9 x 2, de a kirándulás túl volt a 10-en, mert elmentünk az öböl melletti dombon végig, mert az öblöt csak felülről látni szívnek.)


A hajókirándulás majdnem olyan volt, mint tavaly, csak épp a nagy kikötőből indult, mert nagyon jöttek a hullámok. Mi lementünk a kis kikötőbe, láttuk, hogy gyűl a nép. Aztán, hogy nagyon gyűl a nép. Na, mondom, nem csak mi megyünk, mert a MariaNatasa személyzettel együtt is csak 25 fős. Na igen, akkor indult a Robinson-túra is, a nagy hajóval. Szívattuk egymást az idegenvezetővel, hogy a mi utunk jobb lesz, mert családias, szerinte meg nincs WC a hajón. Be akartam még szólni neki, hogy de mi fogunk látni delfint, ez félig be is jött, mert náluk csak az egyik oldalon lehetett látni őket. Na ja, mert nekünk Attila követte őket, meg ismeri a járást és úgy irányította a hajót, hogy próbálta elszakítani a kicsiket a nagyoktól, így elég sokáig ott voltak körülöttünk.  De azért a delfinlátást nem jó elkiabálni, mert nagy blamázs lett volna, ha ők látnak, mi meg nem.
A kaja megint szuper volt, köszi Zsuzsa innen is! 




Aztán jött Thesszaloniki és vele az eső is.
A városban még aránylag jól elvoltunk,  igaz, az utolsó két órát egy cukrászdában töltöttük, mert annyira esett. Képeket sem tudtam rendesen csinálni, annyira nem sajnálom, mert már vannak, mikor Paraliáról mentünk be. Most az volt a különbség, hogy egyből a várfalhoz vittek minket, mi ott leléptünk és hármasban sétáltunk le az Arisztotelész térig. Nagyon érdekes volt a város turisták által nem látogatott részén is nézelődni. 
Amit sajnálok, hogy az eső miatt már nem tudtunk elmenni városnéző buszozásra, az időnkből tellett volna,  a Fehér toronytól indul és a város 8 nevezetességét érinti. Ha nem szállunk le, 70 perc egy út. Nagyon ötletes különben, mert van lehetőség fel és leszállni róla a nevezetességeknél, vagy akár 2 napos jegyet is venni rá. 
De ha esik, akkor nem indul. És esett.

Katt a képre. 



Aztán esett még további  3 napon keresztül kisebb-nagyobb megszakításokkal. Használtuk a wifit, megnéztük az x-faktor válogatókat, kabarékat, neteztünk (bár nem ezért jöttünk...). (Valaki Barátokköztöt is nézett. Nem én voltam.)
Mikor nem esett, akkor mentünk téblábolni meg enni. Ekkor külön jó volt, hogy eddig csak az autók miatt kellett figyelni az utcán, most még a nagy tócsákat is kerülgethettük.  Meg az autóktól félrehúzódni...

Aztán már tényleg nem csináltunk semmi említésre méltót.  Evés, vásárlás, fürdés, fotó, film, stb. Nyaraltunk. Azért mentünk.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése