Németország

Nem feltétlen nyaralós téma, de külföld. Hétfőn indulunk Freibergbe, kb. 12 óra az út, és következő hét csütörtök délután indulunk haza, péntek hajnali 3-kor érkezünk. Aztán három nap pihenő, és még egyszer újra, aztán év végi szünet és jan. 5*. újra egy vagy akár két három turnus február közepéig végéig. Tanulni megyünk és dolgozni, amíg itthon elkészül az üzem, megjönnek a gépek és be kell még állítani azokat. Lesznek pihenőnapok, remélem látunk valamit a környékből.

*Jan. 5. vizsga, 6.-án indultunk.

Első utunk november 24-én indult. Szállás a Hubertushof Pensionban. A másodikon laktam a tetőtérben, (később laktam az elsőn is) ami nagyon jó volt, mert legalább csendes volt, de a nagy csomaggal felfelé, a még nagyobb csomagokkal lefelé nem volt leányálom... de hát miért kellett annyit vásárolni... Talán mert nagyon megérte.
A hétköznapok nem is szóltak másról, ha visszaértünk a szállásra, akkor vagy pihentünk, vagy irány a Kaufland.
Szabadidőnk inkább a hétvégeken volt. Sikerült eljutni a Drezdába, először a karácsonyi vásárba, még decemberben, aztán februárba meg a nagy leárazások miatt shoppingoltunk. A karácsonyi vásárnak csak annyi volt a haszna, hogy köszi, ez egyszer elég volt, nagyon szép volt, de az a rengeteg ember... és persze nem a mi pénztárcánknak volt kitalálva, de nézelődni jó volt. Megvolt a hangulata, de gondolom, hogy a többi nagyvárosi vásár is ilyen, Freibegben is hasonló volt, így nem kívánkozok még egyszer ilyen rendezvényre.
Voltunk még Königsteinben, a várban, még úgy is nagy élmény volt, hogy rossz volt az idő. Persze itt is volt karácsonyi vásár, de szerencsére csak kicsiben.

Utolsó két hétben átköltöztünk a Hubertusból a Gentillybe, az is nagyon hangulatos volt, kicsivel közelebb a belvároshoz, szembe vele a Norma, így a Kauflandba se kellett annyit menni.
Utolsó utunk annyiban különbözött (nekem) a többitől, hogy olyan volt a műszakbeosztás, hogy nem hét végére esett a pihenőnap. Addig mindig vagy végig délelőtt, vagy 4 du. keddtől péntekig és  4 de. hétfőtől csütörtökig, aztán csüt. du. indulás haza. Az utolsó két hét így nézett ki, mert a minőségbiztosításhoz voltunk osztva, velük kellett műszakba járni: hétfő: utazás, ekkor ők de. kedd: de, szerda-csüt. du., péntek-szo-vas:éjszaka- Hétfő-kedd pihenő, szerda-csüt. de.
Ennek annyi előnye volt, hogy a hétvégét végigdolgoztuk, ugyanis itt sincs nyitva vasárnap bolt. Hétfőn én három laza éjszaka után elmentem turistáskodni. Gyönyörűen sütött végre a nap, mondjuk a feléig... a Dómig akartam elmenni, mert azt addig csak kocsiból tudtam fényképezni. Egy kanyarral az óváros felé aztán el is értem oda, de akkor már elkezdett esni. De már csak haza kellett érni, kb. 35 perc még onnan gyalog. Másnap meg végigjártunk a kollégával egy csomó boltot, ekkor is remekül szórakoztam.

Igazából jó volt kijárni ide, bár az utolsó hazajövetelt is nagyon vártuk, akkor már kezdett sok lenni a távollét. Aztán azóta úgy vagyunk vele, hogy de mennénk megint...

(nem) Bakancslista

Ez a bejegyzés évről-évre bővül majd (remélem). Miután 40 év eltelt az életemből, de nagyon gyorsan, rájöttem, hogy nem biztos, hogy lesz még újabb 40. Pláne nem végig (aránylag) egészségben.
Úgy döntöttem, minden évben kell egy olyan élmény, ami új, különleges, amit még addig nem csináltam, és kicsi az esélye, hogy rövidesen újra fogok.

2012. (40) Sétarepülés - még eddig nem repültem
2013. (41) Delfinúszás
2014. (42) Hullámvasút



Kiegészítés 2014.
(lett volna, ha nem úgy szállok le róla, hogy ez qrvajó, de soha többet... ez a  régi fa Hullámvasút, amit meghagytak a Vidámparkból, biztonság semmi,  végig attól féltem, hogy kirepülök és kész.)
Igazából sok minden történt, de nem volt egy kiemelkedő sem. Életmódot váltottam, munkahelyet váltottam, de ez nem egy hiperszuper dolog, hanem folyamatos.

2014, Sarti

Negyedszerre nyaraltam itt. Olyan, mintha hazamennék. De cseppet sem unalmas. Fejlődik, de szerencsére van, ami változatlan. Megcsinálták a tengerparton a sétányt, a főteret is beborították, térkövezték, van két új kis híd, a főtérnél és Sarti és a Beach között.
Felfedeztünk két éttermet, az egyik új, Attiláéknál  a Hanna apartman étterme, és a tengerparton az Emmanuel pizzéria és étterem. Oda úgy keveredtünk, hogy ott volt az első napi eligazítás, kaptunk 10% kupont, amit persze úgyis otthagyunk borravalóként... Aztán Károly mondta, hogy ha már úgyis van kupon, akkor együnk ott is. Szerencsére nem csalódtunk, ő a csirke szuvlakira állt rá, én ettem ott (is) tintahal karikát, kétszer is, mert nagyon finom volt, csak a teraszos étteremben volt még olyan finom. Attiláéknál is ettem, de az valahogy... olyan vékony volt, mint a hagymakarika és simán látszott, hogy valami előrecsinált izé volt, mert csak karikák voltak, egyformák, semmi csáp... Ouránoupoli-ban ettem ugyanilyet, annyira jelentéktelen így az az étel, hogy az ottanit le se fotóztuk.

Egy hetet töltöttünk most itt el, egyszer voltunk hajókázni, mert Attiláék lecserélték a Maria Natasát (megvan attól még persze) egy nagyobb hajóra, a  Sofiára, és idén minden útjuk akciósan 10 Euró.  Ez egy nagy hajó, kissé személytelenebb, mint a kicsi, ahol valóban családias a hangulat, de attól még a táj és a víz, amit látunk róla, ugyanolyan szép. Mi az Athosz hajókirándulást választottuk, ez annyiból állt, hogy elmentünk a hajóval  Ouranoupoli-ba, ami az athoszi köztársaság előtti utolsó város, ahová még mindenki beléphet, mert ugye Athosz egy zárt kolostorállam. Maga a város egy gyönyörű kis hely, nagyon hangulatos, a  tipikus szűk utcák, virágok, amellett sok bolt, bóvli és minőség egyaránt. Kikötő hajókkal, kis strand, étteremsor a parton. Két óra szabadidőnk volt, jól éreztük magunkat. Utána vissza hajókázás, kétszer megállás fürdeni. Csodás idő, kellemes szél, csak a delfinek sztrájkoltak.

Ettől eltekintve minden napunk egyforma volt. Pihenni jöttünk, fürdeni, meg enni... (5x tintahal, 4x sült cukkini szeletek tzatzikivel és 1-1 gyros pitában, gyros tál, szuvlaki, görög saláta, séf-saláta, 4-húsos tál, óriás snitzel, grillezett polip és ettünk a végén még egy grillcsirkét is. Ez az én választékom, Károly evett még nyelvhalat, cipurrát, muszakát)

Na jó, nem csak ettünk, sétáltunk és shoppingoltunk is. Meg macskáztunk...

Károly eleve úgy készült, hogy majd jövünk és macskákat etetünk, mint mikor a George félemeleti alagsorában laktunk, szemmagasságban volt a járda és persze a potyázó népek. Mondtam neki, hogy most nem lesz macskaetetés, mert az első emelet 1 és 2 a miénk.
Pakolgatunk, egyszer csak szól az erkélyről, hogy menjek csak ki... ott sündörgött a lábánál egy fantasztikus szépség. A házban lakott, mint később kiderült Blékinek hívják, de mi ezt nem tudtuk.elneveztük több ötlet után Bifidusznak. (Károly épp joghurtot evett és a görögön is rajta volt ez.)
Nem nagyon volt macskának való kajánk,  szalámit nem akartam adni neki, mert az zsíros és fűszeres, de eszembe jutott Bercike hozzáállása a kockasajthoz, az meg volt nálunk. Nem tudom, evett-e ez előtt ilyet, de benyomta rendesen. Aztán vettünk neki gépsonkát, anya még macskakonzervet is, szóval arany élete volt, reggel egy-egy fogás, délután egy kis nasi, plusz persze amit otthon is kapott, meg ki tudja, hány helyre járt még... De igazi macskajellem, mert amikor kajáról volt szó, akkor lehetett simogatni, tekergett a bokám körül, az utcán meg nem akart megismerni. :D