Két éve is itt voltunk, itt írtam bővebben erről a városról. Ami változott, arról majd bővebben most.
Nem bontom most szét napokra a történéseket, eleinte írtam naplót, de amikor nem volt program, akkor mindig ugyanaz volt :D. Így csak külön hetenként egy-egy bekezdés.
Nulladik hét: péntek-szombat: utazás-érkezés
vasárnap: városnézés.
Odafelé 35 óra volt... Köszönhető ez annak, hogy már Szegedről egy óra késéssel indultunk, aztán kényszerű kitérő Románia felé, mert a migránsok miatt pont most zárták le a röszkei határátlépőket (pár nap múlva újra megnyitották, legalább hazafelé már jó volt), és persze a határokon is kellett várakozni, bár az vissza is megvolt. Annyi előnye volt, hogy a török kompot már kicsivel napfelkelte után értük el, nagyon jó képeket lehetett csinálni.
Vasárnap elmentünk "ingyenes" városnézésre. Nos, az út valóban ingyen volt, de a csokiboltban fizettem... A bőrkabátok ugyanolyan szépek, a kórház is megépült, fantasztikus panorámával továbbra is.
Első hét: hétfő: Efesos,
péntek: Sirince, Szűz Mária háza, török est,
vasárnap: delfin-show
Efesos szuper volt. Direkt szóltunk Áginak, hogy most külön mennénk, mert máshogy szerettem volna beosztani az időt. Nekem tavalyelőtt kevés idő jutott a Celsus könyvtárra és a nagyszínházra. Most mindent szépen lassan végigjártunk, fényképeztünk, és ezen a két helyen tényleg több időt elöltöttünk, mint a csoport. Az is mázli volt, hogy csak utánunk jöhetett a látogatók jó része, mert amúgy volt bent óceánjáró, ahonnan ide hozzák kirándulni az utasokat, de csak két kisebb csoportot kerülgettünk, van több olyan kép, ahol senki sincs rajta, csak a romok. A könyvtárat is körbefotóztuk minden irányból, a színházban is felmentem ameddig lehetett, sajnos a felső rész le van zárva, pedig onnan aztán még tériszonyosabb képeket lehetett volna csinálni. :D
Sirincébe kétszer is szerettem volna elmenni, először úgy, hogy végigmegyünk a csoporttal a tervezett úton, aztán egy hét múlva keresni más utakat, bejárni kicsit más irányból a falut. Nos, ezt nem tettük meg. Ezek a nemnormálisak beengedték a faluba az autókat, nem elég, hogy büdösek, de akkora dögökkel járnak, hogy a szűk utcán épp csak elférnek. Oda az egész lényege, hogy csak sétálsz, nézelődsz a boltok közt, arra kell figyelni, hogy mikor jön neked épp valamelyik idióta. Mert a törökök nem nézik semmibe a gyalogost, igen veszélyes bárhol máshol is közlekedni. Itt meg pláne, ahol hely sincs.
A gözlemés viszont klassz volt, előttünk csinálták végig az egész folyamatot, nyújtás, töltés, sütés nagy domború vaslapon, és nagyon finom is volt. Házi(?) ayran is járt hozzá. (De mivel mindenkinek frissen sütötték és akkor kezdték el kiadagolni a tésztát, mikor megérkeztünk, ezért ez nagyon sok időt elvett a programból. Valószínűleg ezért maradt ki a tavalyelőtt meglátogatott keresztény templom és a kívánságokat teljesítő Mária-kút.)
Összességében csalódás volt az autók miatt.
Délután külön indult a kirándulás Szűz Mária házához. Jó magasan van a hely, aki azért nem egy Sirincébe, mert "hegyi falu, biztos jó tériszonyos utakon megyünk fel", az kapja össze magát, mert a ház egy hegy tetején van. Ehhez képest a Sirincébe vezető út gyerekjáték.
Amúgy egy kellemes kis séta, megnéztük a kegyhelyet, gyújtottunk gyertyát, ittunk és hoztunk a "csodatévő" vízből (ezüst tartalmú forrásvíz) és van kívánságfal is, anya dugott is be egy papírt a több százezer közé , majd némi emlék vásárlása és irány haza.
Este török est, illetve ahogy ott mondták: ottomán.
Ez is fényévekkel jobb volt két éve. A Caravanserajból áttették a helyszínt a Kígyó sziget egy szórakozóhelyére, sima füves terület, béna háttér, béna színpad, legalább is a régihez képest. A művészek nagyjából ugyanazok voltak, bár a nagyon szuper hastáncos lány helyett csak simán szuperek voltak, a hegedűs lány a szintetizátorossal, a két énekes és a táncos fiúk viszont hozták a régi profi szintet. A táncos lánykák közt volt egy-két kezdő, meg az ő koreográfiájuk nem is volt olyan nehéz, a fiúk sokkal bonyolultabb dolgokat csináltak, ahhoz kellett tehetség és gyakorlat, azért emeltem ki őket külön.
De: a kaja változatosabb volt a régi helyen, a háttér, a környezet nagyon sokat tett hozzá az esthez, itt valahogy nem volt meg az a feeling. Biztos, hogy az akkori közönség miatt is jobb volt a hangulat, itt kevesen voltunk, mi magyarok pl. csak öten. Azért nem volt rossz most sem, de nem úgy jöttünk haza, mint két éve, hogy: ez volt a legjobb est, ahol eddig voltunk.
Vasárnap delfin-show, ugyanolyan jó volt, csak most nem úsztunk a delfinekkel, csak fotózkodtunk.
Második hét: kedd: Izmir
szombat: hazautazás - 30 óra alatt itthon voltunk.
Izmir két éve még nem szerepelt a fakultatív programok között, így elmentünk most. Valójában a városban nem sok látnivaló van, mert nincsenek régi romok, háromszor is lerombolták a helyet, így nem maradt mit nézni. Lenne egy kultikus hely, ahol Nagy Sándor álmot látott és álmában azt mondta neki Nemezis, hogy itt alapítson várost, de a domb, ahol ez történt, most a gettó közepe, busszal út sincs, gyalog meg nagyon veszélyes felmenni.
Két helyen álltunk meg, az első színvonala a pesti Váci utcának felelt meg, klassz, igényes és nyilván drága üzletek, nézelődtünk, aztán irány a már előre belőtt KFC, ugyanis a gyorséttermekben érdemes felkeresni a mellékhelyiséget, veszünk egy üdítőt és nem is szólhatnak.
Aztán átmentünk komppal a város másik részére, ott három órás szabadidő volt, ráeresztettek minket a helyi nagy bazárra. Nem vettünk semmit, mert bár lettek volna nagyon szép cuccok, de a 3XL is nagyon kicsi volt, vagyis az a ruha, amire ezt a méretet rátették... Úgyhogy csak szendvicset vettünk ebédre egy olyan helyen, ahol szintén volt mellékhelyiség, fagyit meg innivalót. Nesze neked bazár.
A többi nap nagyjából egyformán telt. Reggeli, fürdés - mármint a tengerben, vásárlás vagy a belvárosban, vagy az AVM-ben, ebéd, szieszta, fürdés, vacsora.
Befizettünk a Yoncában a kaját, három nap után reggelit is, a vacsorát végig, ennek nagy előnye az volt, hogy nem kellett külön azért boltba mászkálni reggelire, hogy legyen friss kenyér, volt finom kávé, nekem tea, sajtok, vaj, méz, paradicsom, uborka, gyümölcsből dinnye vagy szőlő, ezeket ettük, illetve egyszer még bundás kenyér is a meleg verzióban, az annyira finom volt hogy mindig azt vártuk, mikor lesz legközelebb. Volt még más választék is, de az annyira nem jött be nekem, egyszer végigkóstoltam és maradtam a fentiek variálásánál. Volt még egyféle felvágott, főtt virsli, főtt tojás, kétféle gabonapehely, kétféle olajbogyó, túró szerű sajt.
Vacsorára is nagyjából hasonló volt a választék. Mindig volt egyféle krémleves (sárgarépa - nagyon finom! lencse, vöröslencse, paradicsom, húsleves, joghurtos menta) valamilyen hús (többféleképp elkészített csirke és pulyka sült v. pörkölt,) rakott padlizsán, köretnek két dolog ezek közül: rizs, sültkrumpli, krumplipüré, piláf, makaróni, spenót, a felsorolás nem teljes. de nagyjából ez volt a meleg étel választék. Volt még salátabár, vagy magam raktam össze nyers hozzávalókból a salátát: főtt kukorica, reszelt nyers sárgarépa, salátalevelek, zöldhagyma, paradicsom, uborka, olajbogyó, ezekhez öntetek: olaj, ecet és gránátalma szirup, vagy előre elkészített hideg saláták voltak: paradicsomos főtt krumpli, paradicsomos tészta, tejfeles tészta, franciasaláta, csirkesaláta, lilakáposzta, vegyes savanyú, gombasaláta, babsaláta, tojássaláta, hirtelen ennyi jut eszembe puskázás nélkül (fotó). Ezeknek egy része finom volt, de jobb lett volna melegen. Másik része viszont nem az én szájízem szerint volt elkészítve: nagyon sok készült savanyúnak, amit én máshogy szeretek. Nem mondhatom, hogy rossz volt, mikor ők úgy szoktak hozzá. Nyilván nekik az én édesebbre vett francia salátám lenne furcsa.
Volt még gyümölcs, vagy sütemény.
Svédasztalos tapasztalat:csak annyit szedjünk, amit meg is eszünk, inkább kevesebbet, úgyis van még, lehet menni kétszer-többször is. Amit nem ismerünk, azt csak fenntartással, nincs értelme becsületből megenni, csak mert elhoztad, de nem ízlik, illetve nem szép dolog ott hagyni a tányéron. Volt, hogy vittem magammal a kanalamat, egy falatot szedtem a kitett kanállal a tányérra, és ott helyben megkóstoltam a saját kanállal. Ha ízlett, akkor szedtem még.
Túl sok mindent sem érdemes összerakni egy tányérra, csak keverednek az ízek.
A vacsora nagy előnye is az volt, hogy helyben volt, rögtön volt, nem kellett étterembe menni, rendelésre várni, hazasétálni, és midig volt valami finom, csak jól kellett választani. Amellett 7 € volt, igazán jó ár. Ital nem volt benne, de lehetett venni a bárban, vagy a dinnye létartalma elég volt ahhoz, hogy ne szomjasan menjünk fel a szobába. A reggeli 3 € volt.
Egyszer mentünk rendes étterembe, mert hát tenger mellett vagyok, kell a tintahal. Legutóbbi török vendéglős élményeink csak némileg módosultak, az étel legalább finom volt, bár kevés, de kértem még hozzá csirkesalátát, azzal így jóllaktam.
Ami nagyon finom volt, az a Kaptan Kebap (így írták, máshol láttam kebab-nak, de itt így volt, lehet, hogy szójáték?) Tavuk Sis Dürüm Menü-je.
Tavuk: csirke, itt valószínűleg combdarabok voltak
sis: nyárs
Dürüm: kerek, vékony tészta, volt máshol vékonyabb, itt kicsit hasonlított egy nagyon vékony pitához. Annyira finom volt, hogy háromszor is ettünk itt. a Menü meg még sült krumplit és üdítőt jelent itt is. Mindezt 7,90 Tl-ért.
Ez az étterem egy új bevásárlóközpont része, a KIPA-val szemben van Kusadasi AVM a neve. Nagyon sok márkás üzlet, mindenféle, (gyors)éttermek, bárok, fagyizó is van benne. Meg egy nagy supermarket, konkurencia a KIPA-nak, 5M Migros a neve. Jár ide is ingyenes busz.
Boltoknál három szót érdemes megjegyezni: a giris a bejárat, a cikis a kijárat, az indirim meg az akció. Nem pont így írják, de ez nem török betűkészlet :D
Az utazás összegezve: amit vártunk, azt megkaptuk. Megnéztük, amit meg lehetett, van amit másodszorra is, de ennyi elég volt. A szállás nagyon jó, arra semmi panaszunk nem lehet, kényelmes és jól felszerelt*, bár a sziesztaidőben is szóló török zene nem lett a kedvencünk. (Volt, hogy két helyről is "élveztük" egyszerre.) A tengerpart továbbra is hasonlóan túlzsúfolt volt (néha voltak benne még rajtunk kívül is...) ezt is nagyon szerettük. De csak pihenéshez messze van, pláne tőlünk. Ha újra török élményekre ágyunk, akkor csak ide, de jövőre hajrá Greece!
* jól felszerelt macskával is, két nagy kedvencünk is volt, Nyuszicica (a bundája mint a nyuszié), nem is tudtam róla rendes képet csinálni, mert csak annyi látszik, hogy a buksija a lábamnál van, és később haverkodtunk össze Nyuszi2-vel, ő is egy tünemény, bár volt, hogy rám se hederített. de ha elkaptam, utána nem akart menekülni.
