9. nap - Samos

Reggel 7.15-re jött értünk a busz, felvett még pár embert, aztán irány a kikötő. Ott van a török határ, átvilágítós kapuval, a Nikon bizonyítottan fémből van, mert a zsebemben maradt és besípolt a kapu. Némi csellengés a vámmentes, de drága boltban, aztán felszálltunk a hajóra. 9-kor indult, majdnem két órás a menetidő. Nagyon fújt a szél, kellett is a dzseki.

A szigetre lépve újabb határ, de az EU egyetlen előnye, hogy ez gyorsan megy, csak belepillantott az útlevélbe és viszlát.

Görögországban vagyunk!

Sétálgattunk, vettünk ezt-azt, fotózgatás, aztán találtunk egy szuper éttermet, mondjuk nem volt nehéz rábukkanni, mert minden oldalról ott a tábla hogy épp hány méterre van a Garden Taverna.
Az egyik leghangulatosabb, tipikus görög vendéglőbe érkeztünk. Hatalmas gránátalmafa roskadásig tele almával, ennyit egyszerre még nem láttam. A kaja kifogástalan, rendeltünk egy kétszemélyes mix salátát, hármunknak elég is volt, aztán jött anyának egy csirke szuvlaki, Károlynak muszaka, nekem meg végre egy minőségi kalamári.  A mellékhelyiség európai színvonalú, úgyhogy emiatt még egyszer visszamentünk, kértünk egy karamellkrémet meg görögdinnyét, a csaj már úgy köszönt, hogy itt vagyunk újra! Nagyon rendes volt, mert a dinnyét megkaptuk ajándékba. Úgyhogy jó sok Efarisztó, meg Kalimera és Bye-bye! Ha itt nyaralnánk, ez lenne a törzshelyünk.

A sziget különben tipikus bűbájos görög sziget, szép házak, szűk utcák, elszórva macskák. Kivéve egy helyet, van egy állateledeles bolt, ami egyben macskamenhely is.

Du. 5-kor indult vissza a hajó, görög Duty free shopból még zselés cukor meg cukrozott, csokiba mártott narancshéj beszerzése.

Mázli, hogy áttettük hétfőről a kirándulást, mert most volt itt egy akkora hajó, hogy azt mondtam, ilyen nincs. Reflection a neve és nagyobb volt, mint a Madár-sziget. 318 m hosszú, 45 m széles. Hozzávetőlegesen: egy focipálya 110 m hosszú. Elképesztő, gyönyörű, hatalmas.