Felfedeztünk két éttermet, az egyik új, Attiláéknál a Hanna apartman étterme, és a tengerparton az Emmanuel pizzéria és étterem. Oda úgy keveredtünk, hogy ott volt az első napi eligazítás, kaptunk 10% kupont, amit persze úgyis otthagyunk borravalóként... Aztán Károly mondta, hogy ha már úgyis van kupon, akkor együnk ott is. Szerencsére nem csalódtunk, ő a csirke szuvlakira állt rá, én ettem ott (is) tintahal karikát, kétszer is, mert nagyon finom volt, csak a teraszos étteremben volt még olyan finom. Attiláéknál is ettem, de az valahogy... olyan vékony volt, mint a hagymakarika és simán látszott, hogy valami előrecsinált izé volt, mert csak karikák voltak, egyformák, semmi csáp... Ouránoupoli-ban ettem ugyanilyet, annyira jelentéktelen így az az étel, hogy az ottanit le se fotóztuk.
Egy hetet töltöttünk most itt el, egyszer voltunk hajókázni, mert Attiláék lecserélték a Maria Natasát (megvan attól még persze) egy nagyobb hajóra, a Sofiára, és idén minden útjuk akciósan 10 Euró. Ez egy nagy hajó, kissé személytelenebb, mint a kicsi, ahol valóban családias a hangulat, de attól még a táj és a víz, amit látunk róla, ugyanolyan szép. Mi az Athosz hajókirándulást választottuk, ez annyiból állt, hogy elmentünk a hajóval Ouranoupoli-ba, ami az athoszi köztársaság előtti utolsó város, ahová még mindenki beléphet, mert ugye Athosz egy zárt kolostorállam. Maga a város egy gyönyörű kis hely, nagyon hangulatos, a tipikus szűk utcák, virágok, amellett sok bolt, bóvli és minőség egyaránt. Kikötő hajókkal, kis strand, étteremsor a parton. Két óra szabadidőnk volt, jól éreztük magunkat. Utána vissza hajókázás, kétszer megállás fürdeni. Csodás idő, kellemes szél, csak a delfinek sztrájkoltak.
Ettől eltekintve minden napunk egyforma volt. Pihenni jöttünk, fürdeni, meg enni... (5x tintahal, 4x sült cukkini szeletek tzatzikivel és 1-1 gyros pitában, gyros tál, szuvlaki, görög saláta, séf-saláta, 4-húsos tál, óriás snitzel, grillezett polip és ettünk a végén még egy grillcsirkét is. Ez az én választékom, Károly evett még nyelvhalat, cipurrát, muszakát)
Na jó, nem csak ettünk, sétáltunk és shoppingoltunk is. Meg macskáztunk...
Károly eleve úgy készült, hogy majd jövünk és macskákat etetünk, mint mikor a George félemeleti alagsorában laktunk, szemmagasságban volt a járda és persze a potyázó népek. Mondtam neki, hogy most nem lesz macskaetetés, mert az első emelet 1 és 2 a miénk.
Pakolgatunk, egyszer csak szól az erkélyről, hogy menjek csak ki... ott sündörgött a lábánál egy fantasztikus szépség. A házban lakott, mint később kiderült Blékinek hívják, de mi ezt nem tudtuk.elneveztük több ötlet után Bifidusznak. (Károly épp joghurtot evett és a görögön is rajta volt ez.)
Nem nagyon volt macskának való kajánk, szalámit nem akartam adni neki, mert az zsíros és fűszeres, de eszembe jutott Bercike hozzáállása a kockasajthoz, az meg volt nálunk. Nem tudom, evett-e ez előtt ilyet, de benyomta rendesen. Aztán vettünk neki gépsonkát, anya még macskakonzervet is, szóval arany élete volt, reggel egy-egy fogás, délután egy kis nasi, plusz persze amit otthon is kapott, meg ki tudja, hány helyre járt még... De igazi macskajellem, mert amikor kajáról volt szó, akkor lehetett simogatni, tekergett a bokám körül, az utcán meg nem akart megismerni. :D
