Odafele menet egy árusnál láttam képeskönyvet Efesosról, olyat még akartam venni, mert ott nem volt időnk. Kiválasztottam először egy nagyobbat, de mutatta a tag, hogy a kisebb az dupla lapos, egy papír és rajta egy műanyag átlátszó, a papíron fotó volt az adott épületről, az átlátszóra meg rá volt rajzolva, hogy milyen volt eredetiben. Oké, akkor kérem azt is. Na és mennyi? (Csak viszonyításképp: Pamukkaléban 5 líra volt egy vékony, nagy méretű, ami viszont olcsó, mert 1 lírát itthon 123 Ft-ért vettem.) Aszongya a pasi, hogy szeventi. Na most azért nem feltétlen hallok jól, hogy valami szeventi (70) vagy szeventín (17). Ez utóbbi reális lett volna, az első meg rablás. Kivettem egy huszast, hátha én hallottam rosszul, de ez a mocsok meg elkezd nyúlkálni a pénztárcám felé, és hajtogatja a hetvenet. Ha azt felszorzom, az 8610 Ft! Két könyvért! Anyád. Ezt nem mondtam neki, hanem mondom anyának, mert nála volt a szatyor, hogy add oda neki, ennyiért nem kell. A pasi meg erősködik, én meg egyre mérgesebb lettem. Egy dolog, ha valaki poénos és más, ha erőszakos. Anélkül, hogy mondtam volna árat, magától lement 30- ra. De már nagyon felidegesített kivettem a nagyobbat, megkérdeztem, ez mennyi. Mondja, hogy 10. Na, az egy korrekt ár, tele van nagy képekkel, szép minőségi cucc, megéri itthoni viszonylatban is az 1230 Ft-ot. Ez ugye kb 4€, máshol ennyiért nem kapni ilyet. Azt kifizettem, de még a huszasból is alig akart visszaadni, mindenképp ránk akarta sózni a másikat is, de mivel nagyon agresszíven nyomult, tűztünk a francba.
A Madár-sziget állítólag látogatható, láttunk is bemenni embereket, de kiderült, hogy (köz)munkások, mert a kapa meg a gereblye jó messze volt tőlük, de nem turisták voltak.
Azért sétának szép út volt.
Délután fürdés.este török est a Karavánszerájban.
Azt olvastuk róla a fórumon, meg Judit is úgy ajánlotta, hogy a spanyol esthez hasonló színvonalú. Mi kétszer voltunk olyanon, mert az első valóban fantasztikus volt. Másodjára valahogy nem volt meg a varázs, nem alakult ki a közönség és a szereplők közt az a bizonyos plusz összhang, amitől igazán felejthetetlen lesz egy produkció. Először megvolt, azért mentünk másodszor is. Ott a műsor három részből áll: ének, tánc, gitár. A táncosok közt egy világszínvonalú van, a gitáros nagyon jó, az énekes meg... először majdnem Pavarotti szinten énekelt, másodjára ... talán nem volt szomjas. Ha nem is aznap, de eléggé szét volt esve.
A ma esti rendezvény minden tekintetben felülmúlta a spanyolt. (Kivéve, ha Samnak jó napja van.)
Itt előételekből svédasztal volt és a műsor alatt is hoztak még egy tányér ételt. A műsor sokkal összetettebb, változatosabb volt. Először egy lány hegedült, néhány olyan számot, ami a vendégek saját nemzetiségéhez passzol. Magyar táncokat játszott nekünk (Dvorak második?) De volt Theodorakis Sirtakija is a Zorbából. Utána jöttek a táncosok. Csodaszép hímzett ruhákban a nők, nekik főleg ez volt az érdemük, mert a táncuk nem volt olyan virtuóz, mint a fiúké. De amit a srácok produkáltak... csak ámultunk. Nagyon komoly teljesítmény és tudás volt. Volt két kerengő dervis is. Aztán jött egy hastáncos lány, na ő aztán lenyomott egy önálló műsort, de valami fantasztikus volt. És egy része vicces is, mert felhívott egy csomó pasit a színpadra, leszedette róluk az inget és ott produkáltatta őket. Mutatta, mit kéne csinálni, csípőriszálás és a többi. Régen szórakoztam ilyen jól.
Ez után újra a táncosok jöttek, aztán egy férfi és egy nő énekelt, szintén több nemzet saját számát. Nekünk a Szóljon hangosan az ének jutott, nagyon élveztük.
Ezzel sem volt vége, jött még három lány és szintén egy komplett előadásuk volt, hatalmas dobokkal indítottak, aztán hastánc jött és végül megint a dob. Akkora energiájuk volt, maximális erőbedobással csinálták végig. A műsor két és fél órás volt, éjfélre értünk haza.
Nagyon megérte elmenni, óriási élmény volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése