*Jan. 5. vizsga, 6.-án indultunk.
Első utunk november 24-én indult. Szállás a Hubertushof Pensionban. A másodikon laktam a tetőtérben, (később laktam az elsőn is) ami nagyon jó volt, mert legalább csendes volt, de a nagy csomaggal felfelé, a még nagyobb csomagokkal lefelé nem volt leányálom... de hát miért kellett annyit vásárolni... Talán mert nagyon megérte.
A hétköznapok nem is szóltak másról, ha visszaértünk a szállásra, akkor vagy pihentünk, vagy irány a Kaufland.
Szabadidőnk inkább a hétvégeken volt. Sikerült eljutni a Drezdába, először a karácsonyi vásárba, még decemberben, aztán februárba meg a nagy leárazások miatt shoppingoltunk. A karácsonyi vásárnak csak annyi volt a haszna, hogy köszi, ez egyszer elég volt, nagyon szép volt, de az a rengeteg ember... és persze nem a mi pénztárcánknak volt kitalálva, de nézelődni jó volt. Megvolt a hangulata, de gondolom, hogy a többi nagyvárosi vásár is ilyen, Freibegben is hasonló volt, így nem kívánkozok még egyszer ilyen rendezvényre.
Voltunk még Königsteinben, a várban, még úgy is nagy élmény volt, hogy rossz volt az idő. Persze itt is volt karácsonyi vásár, de szerencsére csak kicsiben.
Utolsó két hétben átköltöztünk a Hubertusból a Gentillybe, az is nagyon hangulatos volt, kicsivel közelebb a belvároshoz, szembe vele a Norma, így a Kauflandba se kellett annyit menni.
Utolsó utunk annyiban különbözött (nekem) a többitől, hogy olyan volt a műszakbeosztás, hogy nem hét végére esett a pihenőnap. Addig mindig vagy végig délelőtt, vagy 4 du. keddtől péntekig és 4 de. hétfőtől csütörtökig, aztán csüt. du. indulás haza. Az utolsó két hét így nézett ki, mert a minőségbiztosításhoz voltunk osztva, velük kellett műszakba járni: hétfő: utazás, ekkor ők de. kedd: de, szerda-csüt. du., péntek-szo-vas:éjszaka- Hétfő-kedd pihenő, szerda-csüt. de.
Ennek annyi előnye volt, hogy a hétvégét végigdolgoztuk, ugyanis itt sincs nyitva vasárnap bolt. Hétfőn én három laza éjszaka után elmentem turistáskodni. Gyönyörűen sütött végre a nap, mondjuk a feléig... a Dómig akartam elmenni, mert azt addig csak kocsiból tudtam fényképezni. Egy kanyarral az óváros felé aztán el is értem oda, de akkor már elkezdett esni. De már csak haza kellett érni, kb. 35 perc még onnan gyalog. Másnap meg végigjártunk a kollégával egy csomó boltot, ekkor is remekül szórakoztam.
Igazából jó volt kijárni ide, bár az utolsó hazajövetelt is nagyon vártuk, akkor már kezdett sok lenni a távollét. Aztán azóta úgy vagyunk vele, hogy de mennénk megint...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése